12. rész

november 23. szombat

Reggel arra ébredtem, hogy nagyon ég, és viszket a nyakam. Az elmúlt napokban is irtó szar érzés volt, de ez azért már túlzás. A tarkóm már valósággal lángolt. Andris és Nicolas is azt mondta, hogy csak a "tetkó" nől kifelé a bőrömből, mint egy pattanás. Kösz, azért egy pattanáshoz semmi se hasonlítsunk. Lili teljesen együttérzett velem. Ja, és kiderült, hogy lesz kistesójuk. Lili nővére azért volt mérges, mert nem akar még egy kistestvért. Pedig azért 17 évesen nem kéne így... hisztizni azért, mert lesz még egy huga vagy öccse.  Julcsi és Csenge egész héten szivattak, hogy vörös a nyakam.  Szerintem ez egyáltalán nem vicces. Ha így belegondolok, rohadt jól fog kinézni egy farkasfej a tarkómon. Járhatok magasnyakú bundában. Na nem. Vagy kiengedem a hajam, és eltakarja. Vagy leragasztom sebtapasszal. Szóval. Feltápászkodtam nagy nehezen az ágyamból. Fél szemmel odapillantottam az órámra. Bakker... Kilenc óra. Elkéstem már a suliból. Felrángattam magamra a ruhám. Rohantam a fürdőbe megmosni a nyakam. Aztán leesett, hogy szombat van, és nincsen iskola. Fuh. Innentől nyugodtabb voltam. Lerepültem az emeletről. Nekem nincs szárnyam, mégis tudok repülni. Ismerek olyan lányokat, akiknek, ha szárnyuk lenne, nem tündérek, hanem tökéletes libák lennének. Gondolok itt Kincsőékre. A héten minden nap beszóltak valamit, amit sértőnek szántak.. De az az igazság,  nem az erősségük a beszólogatás. A házban amúgy tiszta csönd volt. Csak Sheryl lépteit lehetett hallani, ahogy futott le a lépcsőn. Apáék biztos a dolgozószobában vannak. Kinyitottam az ajtót. Szó szerint beestem. A lábam beakadt a küszöbbe. Ilyen is csak velem történhet. Gyorsan feltápászkodtam. A szoba tele volt emberrel. Ott volt anya, apa, Clara, Attila, az ikrek, Samu bácsi, két ismeretlen nő akiket mintha már láttam volna valahol, meg az a hosszúhajú lány ja meg persze Andris. Ott álltak körben, mintha arra várnának, hogy belépjek.
-Hali!-integettem.
-Szia! Gyere ide. Beavatunk.- lépett elő Samu egy tűzőgéppel a kezében.
-Ööö.. a tűzőgép is kell? Nem! Hagyjatok békén!-ijedtem meg. A végén még letűzik a fülemet. Hátrébbléptem. De ekkor Samu pofon vágott. Elsötétült minden. Aztán hirtelen világos lett. Kitisztultak a körülöttem lévő dolgok. Puha mohatakarón ültem. Körülöttem fenyőerdő. Kék fény világított be a tűlevelek között. Kellemesen hűvös idő volt. Felálltam. Na akkor most hol lehetek? Hm... gondolkoztam, de ötletem se volt. Tőlem nem messze egy kavicsos út volt. Elindultam rajta az egyik irányba. Csak mentem, és mentem. A táj nem változott. Olyan volt, mintha csak egy futópadon mennék. Mikor elfáradtam, megálltam. Körbenéztem. Akkor megláttam, hogy az egyik fa mögül figyel valaki.
-Ki van ott?- kiálltottam. Erre egy lány jött elő. Barna volt a ruhája. Az arca kissé koszos volt. Tisztára úgy nézett ki, mint valami mesefigura.
-Megijesztettelek?- kérdezte ijedt arccal, miközben szó szerint odaugrált hozzám.
-Nem. Egyáltalán. Gigi vagyok.- mutatkoztam be.
-Tudom. Követtelek. Velem kell jönnöd.- nem tudtam meg a nevét... Megfogta a csuklóm, és vezetett.
-Hová megyünk?- kérdeztem már kicsit ijedten.
-Az most lényegtelen. Gyere már!
-Jó, oké, oké. Megyek. Elengeded a karom? Megyek utánad. Csak úgy fáj a tarkóm.
-Rendben. Ne merészelj elfutni.- fenyegetett meg. Eszemben sem volt. Először tényleg beparáztam kicsit, de inkább már érdekelt, hogy hova megyünk. Ja, meg Samu miért pofozott meg és mit keresett a kezében egy tűzőgép. Brr. Belegondolni sem tudok.

FOLYTATOM...☺