6. rész

november 10. hétfő

Reggel jókedvvel ébredtem fel. Gyorsan rohantam a fürdőbe, hogy minden teendőmet elvégezzem Pikk-pakk kész lettem. Fogtam a tatyóm, és levonszoltam. A konyhában Andris már ott volt. Kakaós csigát evett. Anyáék elmehettek valahová.
-Szia!- köszöntem.
-Csőőő!-viccelődött öcsi.-Csigát?
-Aham.- bevágtam kettő és fél kakaós csigát, meg három pohár teát. Fél nyolckor  Nicolas és Matyi jöttek le a lépcsőn. Nicolas iszonyat jól nézett ki. A haja picit belelógott a szemébe.
-Jó reggelt!- mosolyogtak. Igen, Matyi is mosolygott.
-Heló!
-Mehetünk veletek?
-Nem. Ki vagytok tiltva.-röhögtem.
-Most megsértődtem!- "duzzogott" Nicolas, mire öcsi úgy elkezdett röhögni, hogy majdnem leesett a székről. Harmincötkor indultunk el, és hamar beértünk a Gadosba. A hideg csípte az orromat. Mindenfelől diákok szállingóztak a suliba. A kerítés után, a lépcsőknél is álltak páran. A végzősök a bicikli tároló mellett bandáztak, és nagyokat nevettek a biciklivel érkező gyerekeken, nem tudom miért.... a tizedikesek is kint csöveltek.Ahogy beléptünk az aulába, Sevecsek igazgatóasszony azonnal lekapcsolta a Meyer ikreket. Elhurcolta őket az irodájába. Andris ment a hetedikesekhez, én meg az huszonhármasba, az osztályomhoz. Csak a szokásos őrület fogadott. Alex Danit kergette az angol füzetével, és visított, mint egy vadmalac, az osztály plázacicái, Kincső, Mari és Lara selfieztek a tábla előtt. Nagyon swagok voltak :P. Lili rögtön  letámadott, és azt akarta, hogy legyek láthatatlan, és vicceljek meg valakit, de nem mentem bele. Cseniéknek nem mondtam el, és nem is fogom. Úgyse hinnék el. Ők nem voltak bent. Biztos kint nézték a focit. Becsöngettek. Lassan mindenki bebotorkált a terembe. Látszólag senkit nem érdekelt a csengettyűszó. Ó, most milyen menő kifejezést használtam!  Én azért a biztonság kedvéért leültem a helyemre. Patai tanárnő be is jött. Lepakolta a cuccait a tanári asztalra, és beállt a tábla elé. Ordibált, hogy 'Be quiet please'. Hosszú melírozott haját ide-oda dobálta, óriás fogpiszkáló lábai toporgott és fenyegetően mutogatott. Úgy nézett ki, mint egy puffogó fogpálcikás edény.Végül mikor kinyitotta a magatartás füzetett, rácsapott az asztalra, és meglengette a plafonon, mindenki befogta. Elkezdődött az óra. Szenvedő szerkezetet vettük. Nem nagyon bírtam  figyelni. Az ajtót szugeráltam, hogy mikor jönnek a fiúk, de nem jöttek. Iszonyú lassan telt el az idő. Már azon gondolkoztam, hogy kikéreckedet wc-re, majd láthatatlanul megkeresem a fiúkat, de nem tettem meg. Kibírom. Szünetben sem láttam őket. Lili felajánlotta, hogy kölcsönadja a távcsövét. Még csak az kéne. Miket hord ez magával a suliba...Ennyit dumálnának a dirinénivel?  Matekon sem figyeltem pedig kellett volna. Így is sík hülye vagyok matekból. Majd megkérem Julcsit, hogy korrepetáljon. Ő a legjobb matekos az évfolyamban. A tanár meg is kérdezte, hogy várok-e valakit.  Kajaszünetben lementünk Lilivel a büfébe. Vettem egy melegszenyát. Nem nagyon ízlett. A pulykás szendvics sokkal jobb.Fizika óra közepén  végre nyílt az ajtó, és belépett rajta az ofő, mögötte Nicolasék.
-Elnézést a zavarásért tanárnő! Hoztam a két új diákot. Papírmunkákat kellett elvégeznünk. Na, én megyek is, fiúk.- motyogta az ofő, és kihúzta gyorsan a csíkot. Laráék rögtön összesúgtak, amint a srácok beléptek.
-Üdvözöllek titeket. Hova szeretnétek ülni?-mosolygott rájuk a tanárnő. Nicolas mellém ült le, mert mellettem nem ült senki. Eredetileg Lilivel voltunk egy padban, de a beszédességünk miatt szét lettünk ültetve. Matyi egyedül ült le hátra, de a tanárnő beültette Lili mellé. Nicolas tök sokat tudott, és majdnem folyamatosan jelentkezett. Szünetben körülállták a lányok, és elkezdték kérdezgetni. Ott nyávogtak körülötte. Nicolas egy percig bírta, válaszolgatott egyszavas mondatokkal, utána felállt, és kihívott az udvarra. A pláza cicák úgy bámultak utánunk. Nagyon idegesítő volt. Éreztem, hogy a pillantásukkal mindjárt keresztüldöfnek.
-Ezek normálisak?- kérdezte.
-A lányok?
-Aha...
-Én mondtam, hogy készülj fel.-mosolyodtam el.
-Hát, én nem így értelmeztem.
-Szerencsére engem nem tartottak annyira nagy jampinak.- mondta Matyi.
-Ne örülj sokáig. Úgy rád fognak szállni a csajok. Ezek ilyenek.
-Oké.-bólintott Matyi, akit eddig nem sokat hallottam beszélni. Ofő óra tökjól telt el. Sokat beszélgettünk. És már tervezgetjük, hogy decemberben elmegyünk valahova az osztállyal. Sokan állatkertbe akartak menni. Véglegesen osztálybuliban egyeztünk meg, ami december 10-én lesz. Táncolni fogunk, meg ilyenek. Na meg persze a névnaposokat és a születésnaposokat felköszöntjük. Óra végén kihúztuk, hogy ki kinek fog ajándékot készíteni. Mindenki nagyon izgatott volt. Én Alexot húztam ki. Már most el kell kezdenem gondolkodni, hogy mit adjak neki. Komolyan mondom, veszek neki egy törpemalacot.Az ötödik óránk tesi volt a tesiöltözőben odajott hozzám Kincső.
-Figy!
-Igen?
-Te ismered az ikreket?
-Igen, nálunk laknak.
-Aha. És jártok?
-Mi?-néztem rá értetlenül.
-Jártok?- ismételte meg.
-Kivel?
-Nicolassal?
-Nem.
-Oké.- utána vihogva elment. Na, ebből mi lesz? Tuti ráhajt akkor Nicolasra. Tesiórán jól meg lettünk szívatva, bár, én nem fáradtam ki annyira. Lili alig élt. Azzal kezdtük, hogy mi, lányok három kilós medicinlabdával fel- le szaladgáltunk a lépcsőn tíz percig. Ez még nem volt annyira vészes. Jó nagy rész sétáltunk, de azért a legalján, és a legtetején kapkodtuk rendesen a lábunkat.A fiúk addig öt kilóssal futottak körbe-körbe a teremben. Majd fordítva. A maradék időben erősítő gyakorlatokat végeztünk. Ezen értem azt, hogy ugrálni kellett a labdával, négy ütemű fekvőtámaszt csinálni, nyújtogatni a kezed, meg ilyesmik. Szerencsére mindenki rendesen dolgozott. Enek eredményeként remélem kövi órán lazulós vagy focis óra lesz. Suli után egyedül mentem haza, mert Andrist nem találtam, Meyeréknek meg felzárkóztatóra kellett menniük, hogy felmérjék a tudásukat. Baromi jó volt sétálni. Úgy fújt a szél, nem hátulról, szemből. Két lépés előre, egy hátra. Ahogy hazaértem, rögtön mentem kajolni. Már eléggé éhes voltam. Anyáék még mindig nem voltak otthon. Ma nem is találkoztam velük. Az asztalon ott volt a leves, meg a második is. Gyorsan felfaltam, majd megírtam a leckém, hogy később ne kelljen vele bajlódnom. A matekot nem nagyon, sőt egyáltalán nem értettem, így Julcsi segítségével skypeon oldottam meg. Miután elkészültem, kicsit láthatatlankodtam. Körbejártam az egész kastélyt. Persze a harmadikon nem időztem sokat, így is majdnem nekimentem Attilának. A földszinten a folyosó végén találtam egy ajtót. Erre nem szoktam járni. Kinyitottam. Dohos, könyvszag ütötte meg az orromat. Bejjebb léptem. Fölnéztem. Egészen a plafonig telis tele volt minden könyvvel, három galéria egymás fölött, amit lépcsővel lehet megközelíteni. A plafonon tetőablak volt. Villanykapcsolót nem találtam, de nem is volt rá nagy szükség, hisz a tetőablakon besütött a nap. Fogtam magam, és felsétáltam az első ilyen galériaszerűségre. Csak úgy találomra kihúztam egy könyvet.  Barna, kopottas birítója volt, elején egy farkasfejjel. A címéből egy szó már le volt kopva, így csak annyit tudtam elolvasni, hogy  giek. Az első lapon viszont ott volt a teljes cím. A Régiek. Na, régiek!!! Lehet, hogy most megtudom, hogy mit zagyvált össze Nicolas. Belelapoztam a könyvbe, de egyetlenegy betűt sem láttam. De tényleg! A könyv tele volt csupa üres lappal. Mivel nem tudtam vele mit kezdeni, visszaraktam a helyére. De legalább már tudom, hogy van ilyen könyvünk is. Kihúztam egy másik könyvet is. Azzal is ugyanezvolt. Mármint egy betűse sehol. Megnéztem még több könyvet, de azokkal is ugyanez volt. Mivel már kicsit hiszek az ilyen...izé... "csodákban" lehet, hogy vannak benne betűk, és el lehet olvasni, csak nekem nem. MIntha a könyvek is titkolnának előlem valamit. Hát, baromi jó. Miután jó alaposan körülnéztem, visszamentem a szobámba, és visszaváltoztam láthatóvá. Andrisék háromkor jöttek haza. Jó nagy zajt csaptak. A délután folyamán mást nem csináltam, csak elmondtam neki a könyves cuccot. Rögtön elkezdett kutatgatni a neten, és adott egy csomó tippet (amik persze hülyeségek) , hogy csiribá-meg csiribú. Este nagyon fáradt voltam. Hamar lefeküdtem. Éjjeli egy óra körül arra ébredtem, hogy valaki kapargássza az ajtóm. Nagyon megijedtem, de azért odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam. Azt hittem, hogy a fiúk közül valamelyik szórakozik, de nem. Semelyikük nem volt ott. Helyettük egy rettentően édes, iciri-piciri kis farkaskölyök volt. Először kicsit tartottam tőle, hátha vad, meg ilyenek, de amikor felemeltem, és beraktam a fotelomba, megnyalta a kezem. Nagyon aranyos volt. Világosszürke szőre volt, és mélykék csillogó szeme. Éhesnek látszott. Kilopakodtam a hűtőhöz, és csórtam egy darabka kolbászt. Rögtön fölfalta. Még egy darabig simogattam, ameddig le nem hunyta a szemét, aztán visszafeküdtem az ágyamba. Nem tudom, hogy került ide egy kölyökfarkas, de én befogadom, és gondoskodom róla. Holnap remélem kibirja, ameddig suliban leszek.

5. rész

november 9. vasárnap

Amikor kinyitottam a szemem, és felültem, nagyon szédültem. Olyan volt, amikor csukott szemmel hintázok, és bepörgök. Amikor már öt perce kóvályogtam a szobámban, akkor már elmúlt minden rossz érzés. Kicsit jobb kedvre derített az ablakomon besütő meleg napsugár. Reggeliztem, utána pedig a nappaliban tv-ztem. Ott ültem a fotelomban, a takarómat szorongatva, mint egy ovis, amikor Nicolas lejött a lépcsőn. Látta, hogy be van kapcsolva a tv. Odament, és kikapcsolta.
-Hé!-szóltam rá. Nicolas körbenézett, de úgy csinált mintha nem látna.
-Légyszi visszakapcsolod a tv-t?-egy perc múlva megint megkérdeztem, de semmi. Nicolas ott fogta a kezében a távirányítót. Begurultam.
-Nicolas! Kapcsold már vissza a tv-t!-csaptam rá a takarómmal a hátára.
-Gigi?- fordult meg, de még mindig olyan érdekes arckifejezése volt.
-Mi az vak vagy?
-Nem, de hol vagy?-nézett körül.
-Itt.-böktem meg a vállát.
-Menj oda a tükörhöz, és nézz bele.- parancsolt rám. Odatotyogtam a tükörhöz. Belenéztem. Nem láttam semmit. Nem láttam magamat! Értitek? Eltűntem, mint kiskettyó az örvényben!
-Hol vagyok?-kérdeztem. Igen, ez most rohadtul hülyén hangzik, de tényleg nem láttam magamat.
-Nem látod magad?-kérdezte a fiú.
-Nem.-ráztam meg a láthatatlan fejemet.
-Ez az!-ordított fel Nicolas, mint valami őrült.
-Most minek örülsz? Hogy eltűntem?
-Tapsolj egyet!
-Mi?
-Tapsolj!-tapsoltam. Közben a tükört néztem. Amikor elhangzott a taps, lassan kirajzolódott az alakom. Te jó ég!
-Igen. Ez az első lépés.-bólogatott.
-Milyen lépés?- folyt végig egy könnycsepp az arcomon. Olyan hihetetlen. Biztos egy álom, vagy ami rosszabb halucincálok.
-A lépés. Az első megkönnyebbülés. Attól tartottunk, hogy ez nem következik be. Holnap pedig már iskola. És, hogyha ott történik ez veled először, az botrány lett volna. Képzelheted, hogy megrémült volna mindenki, ha egyszer csak eltűnsz... Most már tudod szabályozni, hogy mikor leszel láthatatlan, és látható. Csak egyet kell tapsolnod. De ezzel nem szabad visszaélned. Hülyéskedhetsz, meg minden, de ne vidd túlzásba. Kicsit megárt az egészségednek.-röhögött.
-De..de hogy lehetek láthatatlan? Ilyen csak a mesékben létezik. Ez hülyeség. Halucincálok?- ráztam meg a fejem.
-Mi? Ja, hogy hallucinálsz? Nem, sajnos nem. A régiek különleges képességeit páran még örökölhetik, és te ezek közé tartozol. Már mondtuk neked, hogy ne csodálkozz semmin.- nyújtott felém egy papírzsepit.
-Okés. De akkor most hogy is van ez?-sóhajtottam.
-Sajnos a törvényünk tiltja, hogy többet mondjak...Én vagyok a te őrangyalkád.
-Ez most komoly?
-Nem... ez most tényleg vicc volt..Mármint az őrangyalka.
-Haha.-motyogtam.Még egy párszor kipróbáltam, és tényleg láthatatlan lettem. Hihetetlen, de igaz. Lilit felhívtam, és elújságoltam neki mindent. Ő első hallásra elhitte. Ő ilyen. Ha azt mondanám, hogy kaptam egy unikornist, és itt szaladgál a kertben, ő rögtön iderohanna megnézni... Bár, ezzel se vicceljünk...mostmár. Délután már nem találkoztam Nicolassal, csak egyszer botlottam bele Matyiba. Ahoz képest,hogy ikrek, nagyon is meg lehet őket különböztetni. Egyáltalán nem egyformák. Míg az egyikük sokat tud beszélni, közvetlenebb, ahoz képest a másikuk egy kuka. Még megírtam az összes házimat, bepakoltam a táskámba. Miért ilyen rövid az őszi szünet?  Rövid volt, de élménydús. Ezek a napok alatt annyi minden történt velem, mint még soha. Ez az egész furcsaság is az őszi szünetben kezdődött.  Azért kíváncsi vagyok, milyen lesz holnap a suli. Este még beszéltem a lányokkal.

<Lillo>: Mizu te láthatatlan :D?
<Gigsi>: Semmi. Úgy megijesztettem Andrist. Jött ki a fürdőből, és majdnem pofára esett, amikor tök mély hangon megszólítottam, persze, közben láthatatlan voltam.
<Lillo>: :D Elképzeltem. Nicolassal mi van ;-) ?
<Gigsi>: Semmi, és nekem ne kacsintgassál itt.
<Lillo>: Jóvanna. De akkor te meg ne mondjál nekem olyanokat, h jaj de cuki, meg ilyenek. Okés?
<Gigsi>: Nem is mondtam ilyeneket.
<Lillo>: Habi, habi. Én is ezt mondanám.
<Gigsi>: Lili! Ájjá le!
<Lillo>: Ülök.
<Gigsi>:Lili...
<Lillo>:Oké, oké. Úgyis tudom, amit sejtek.
<Gigsi>: Örülök neki...
<Lillo>: Na, mennem kell, mert a nővérem páros lábbal kirúg az ablakon, ha nem engedem ide. Holnap suliban.
<Gigsi>: Oké:D Szia:*
<Lillo>: :*
 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
<Cseni>: Vagy?
<Gigsi>:Jávó :D!
<Cseni>: Hogy vagy?
<Gigsi>:Jól...
<Cseni>: Megvan még a lufid?
<Gigsi>: Nem... öcsi kipukkasztotta.
<Cseni>: :/ szegíny lufcsi.
<Gigsi>: :D
<Cseni>: Nem vicces. Holnapra van valamiből lecke?
<Gigsi>: Aha, angolból háromoldalas fogalmazás.
<Cseni>: What? Zúzok akkor leckét írni. Nem akarok beírást. Ez lenne már a negyedik. Anyám kiakadna.
<Gigsi>:Menjél :!
<Cseni>: Szia :)!
<Gigsi>: Szia!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

<Gigsi>: Szia Julcsi! Vagy?
<Julcsi>: Most nem érek rá.. Angolt írom.
<Gigsi>: Csenivel most közöltem. Ő is lenyót ír. :D
<Julcsi>: :D holnap tali.
<Gigsi>: Szia.

Kilenckor feküdtem le. Véleményem, a mai napról:
1. Még mindig nem értek semmit, és ha ez így halad, nem is fogok érteni semmit.
2.Először nem hittem el, de most már elhiszem, hogy láthatatlanná tudok válni. Nem is olyan rossz :).
3. Nem tudom, kik azok a régiek, akikhez én tartozom, de úgy érzem, hogy meg fogom tudni.

4. rész

november 8.  szombat

Az elmúlt napokról sok megválaszolatlan kérdésem maradt, amire még senki nem adott választ. Próbáltam kutatgatni, kombinálni, de nem jutottam semmire. Végül Lilit is beavattam, hogy mi volt hétfőn. Nagyon fellelkesedett... De sajnos, együtt sem jutottunk többre. Andris sem tudott semmit. Na, a mai napom baromi jól kezdődött. Reggelinél, magamra öntöttem a vaníliás tejem, délelőtt csomószor pofára estem, vagy valamibe beleléptem, vagy nekimentem valaminek. Ebédnél nem bénáskodtam szerencsére. Finom kirántott hús volt, meg krumpli. Kettőkor dudáltak. Gyorsan odaszaladtam az ablakomhoz, kinéztem. Egy fekete Suzuki gördült be a kapun nagy sebességgel. A bejárati ajtó előtt megállt, és kiszálltak belőle az új lakók. Először Meyer papi, elnézést, Attila, utána gondolom a felesége, végül Nicolas és Matyi. De menő, hogy már találkoztam velük... Amikor lementem az emeletről, már a nappaliban beszélgettek. De az ikrek nem voltak sehol. Ugyanúgy, mint Andris.
-Csókolom!-köszöntem.
-Gigikém... Légyszíves.. Már mondtam hogy ne csókolomozzál!- jött oda hozzám Attila fejét csóválva.
-Már találkoztatok?- állt fel anya ijedten.
-Persze.-mosolygott Attila.
-Szia. Én Clara vagyok.- mutatkozott be a nő.
-Nem keresed meg a fiúkat?- mosolygott rám anya, olyan "Légyszíves most menj el, mert szeretnénk beszélgetni" pillantással. Vettem. Most akkor bújócskázzak, vagy mi? Fel-le járkáltam a szintek között, végül a másodikon kis híján beleütköztem az öcsémbe. Vele voltak az ikrek is. Amint megláttam Nicolast, éreztem, hogy a fülem tövéig elvörösödök. Uhh.
-Sziasztok!- nyögtem ki végül.
-Helo!- mondták ijesztően egyszerre.
-Mi újság van Gigusz?- csapott a vállamra Andris. Gigusz? Ez a gyerek nem normális...
-Semmi.-söpörtem le a kezét a vállamról.
-Na. Mi ez a morci-Gizella?
-Nem vagyok Gizella!- ordítottam rá öcsire. Aztán otthagytam a díszes társaságot, és bevágtattam a szobámba. Mit gondolhat rólam most Nicolas? Az ablakon néztem ki, és gondolkodtam. Mostanában sokat gondolkozok. Már legalább egy fél órája álltam ott, amikor kopogtattak. Biztos Andris, vagy anyáék. Odaléptem az ajtóhoz, és kinyitottam. Nicolas volt. Ösztönösen hátrébb léptem egy lépést.
-Bocsi.-motyogta.
-Öhm. Semmi, semmi.- dadogtam, és megint elvörösödtem.
- Nagyon sajnálom, ami hétfőn történt.- hajtotta le a fejét.
-Mit is? Gyere már be! Nem harapok.- röhögtem el magam. Nicolas lassan belépett. Leültem a fotelomba, Nicolas a babzsákomra huppant le.
-Gizella.-nézett rám, majd elröhögte magát.
-Hé!
-Jól van, na. Szóval. Bocsi, hogy nem mondhatok el neked semmit, hanem majd neked kell majd mindenre rájönnöd, vagy majd anyukád segíthet, de ő is csak kicsit.
-De mégis mire?- ráztam meg a fejem.
-Ez az, hogy nem szabad semmit sem tudnod. Én sem tudtam semmit, és úgy éreztem, szétrobban a fejem a sok kérdés miatt, amire senki sem válaszolt. Nagyon nehéz, de ki lehet bírni...és ....én mindig segíteni fogok neked...ha akarod.
-Persze...Én most pont így érzek. Remélem hamar elmúlik.
-Te most hanyadikos vagy?- kérdezte hirtelen.
-Nyolc.
-Komolyan? És melyik osztályba jársz?
-C.
-Akkor mi is az osztálytársaid leszünk, Matyival.
-Hát, akkor készülj fel.-mosolyogtam.
-Öhm...oké, ha te mondod.-rázta meg a vállát. Ekkor megszólalt valami irtó brutálisan vicces zene, valami kenyérről, virágokról, méhecskékről, meg tejről papolt benne valaki. Mi ez? Aztán rájöttem, hogy a telefonom csörög. Felvettem.
-Kösz az új csengőhangot.- vigyorogtam.
-Úúúú. Tetszik? Ugye milyen swag szám?- visított a telefonba Lili, mire Nicolas összerezzent, szerintem még ő is hallotta Lilit.
-Nagyon.-bizonygattam.
-Na, ott van már a  Meyer család.- visított tovább. Nicolas arcára csodálkozás ült ki. Jó füle van...
-Ja. Amúgy mért kerestél?
-Csak ezért. Tudni akartam, hogy már jól érzed-e magad.
-Lili!
-Jól van na..Na, lerakom, mer lemegy a pénzem. Szia!
-Szia!- ennyi volt a beszélgetésünk.
-Ez a barátnőd volt?-rötyögött Nicolas
-Egen...
-Na, én megyek, nem zavarlak tovább. Még úgyis kikell pakolni a cuccokat.
-Oké.-igen, közben megérkezett egy bazi nagy bútorszállító autó. Egy félóráig hordták fel a cuccokat. Hatkor együtt vacsoráztunk. Andris mellett ültem, Nicolassal szemben. Andris csomószor oldalba bökött. Amikor a pudingot ettük, tüsszentenem kellett, közben meg drága öcsi oldalba bökött, nagyon megijedtem, és kis híján majdnem megfulladtam. Nicolaska meg egész végig engem szuggerált... Hát, mondhatom, nagyon kellemes volt. Vacsora után nekem kellett elmosogatni a tányérokat. Az egyik tányért leejtettem. Hirtelen megint nagyon rosszul lettem. A földszinten nem volt senki, de amikor úgy éreztem, hogy összerogyok, Nicolas hirtelen megjelent, felkapott, és felvitt anyáékhoz, akik a fönti nappaliban voltak.
-Gigi!- suttogta anya mosolyogva. Én itt mindjárt elájulok, ő meg mosolyog?
- Kezdődik...Szünet végére jól kell lennie. Holnap feltétlenül meg kell történnie, mertha nem, akkor nem biztos hogy épp aggyal túléli, és minden képessége megmarad.- hallottam valahonnan a messzeségből Attila hangját, majd valaki leült mellém, és a hajam simogatta. Aztán se kép, se hang. Eltűnt minden a szemem elől. Olyan volt, mintha egy nagy űrben lebegnék. Másnap reggel tértem magamhoz.

3. rész

mivel az előző rész eléggé rövid volt, itt a harmadik is :)


november 3. hétfő

Reggel az ágyam mellett, a földön ébredtem fel. Mi a franc? Biztosan legurultam. Feltápászkodtam, és kinéztem az ablakomon. Csak a szokásos hideg, kaki idő. A kertben álló fenyőfák szomorúan hajladoztak. Kilenc óra volt. A szokásos kilenc óra. Az a kilenc óra, aminek nincs értelme...Miket beszélek? Dehogynem van értelme! Reggeli! Levánszorogtam a konyhába. Andris már ott volt.
-Szasz Gigi!- vigyorgott, és öklös pacsiztunk.
-Semmi.-vontam meg a vállam.
-Valami baj van?- kérdezte, és az  arcában felfedeztem valami komolyságot, amit nem szoktam látni.
-Nincs. Nem...jól vagyok.-ráztam meg a fejem.
-Pedig tegnap, vagy tegnapelőtt óta megváltoztál...
-Ööö...Igen?- néztem rá kérdően.
-Nem viselkedésre, meg kinézetre, meg nem ilyen. Hanem valami .... A kisugárzásod.
-Hogy mi?- öcsi most megbuggyant ?
- Amikor elmegyek melletted vagy ilyesmi, akkor olyan furcsa hűvöses levegő van körülötted, meg..na. Nem tudom kifejezni. Anyáék is olyan ... Meg  az a Meyer pasas. Láttad milyen szerelésben volt?- komolyodott el  még jobban Andris.
-Hűvös levegő....Biztos kintről jöttem. Hát, biztos nem komplett az a figura.-szürcsöltem bele a meleg kakaómba.
- Nem jöttél kívülről. Most is érzem.
-Aha. Biztosan. Ha te mondod... Na én mentem.- felálltam, betoltam a székem, és feltrappoltam a szobámba. Andrisnak most valami baja van? Délben Lili elhívott, hogy menjek el vásárolni. Nem volt túl sok kedvem hozzá, de végül beadtam a derekam. Neki nem lehet nemet mondani. Össze-vissza kódorogtunk a plázában, végül Lil berángatott a Fruit ruha üzletbe. Vett magának egy tökjó szürke pulcsit. A Mekibe is bementünk. Amikor leültünk, és elkezdtünk enni, hirtelen furcsa érzésem támadt. Akaratlanul felálltam, és elindultam. Hallottam hogy Lili utánam kiállt, hogy hova megyek, én erre visszaválaszoltam, hogy mindjárt jövök. Olyan volt, mintha valami vonzana.Vagy, nem is tudom. Érdekesen láttam, amit nem tudok elmagyarázni.  Mentem. A szökőkútnál megálltam, és elmúlt az az érdekes érzés. Lassan körbenéztem. Vajon miért kerültem ide?Ahogyan körbekémleltem, rögtön kiszúrtam egy embert. Háttal ült, de rögtön felismertem. Az a Meyer akárkicsoda volt.Nem mertem odamenni. Inkább úgy döntöttem, hogy elsétálok mellette. Amikor pont mellé értem, megszólalt.
-Várj!- hátranéztem.Nem moccantam.- Szia Gigi!
-Jó napot kívánok!- köszöntem.
-Ne,ne. Ne köszönj így. Tegezz csak nyugodtan.- rázta a fejét mosolyogva.
-Öhm. rendben, köszönöm.
-A fiúk elráncigáltak ide, hogy vegyünk új cipőt nekik. Mindjárt jönnek. A szüleid gondolom már mondták, hogy szombaton költözünk. Most még albérletben vagyunk. Na, itt is jön Nicolas- mutatott a mozgólépcsőre.
-Apa, légyszi menjél Matyihoz. Valami baja van már megint.- röhögött a srác. Nem néztem rá. A cipőm orrát tanulmányoztam. Hallottam, hogy Meyer papa elmegy. Gondoltam, akkor már én is megyek. Ahogy felnéztem, egy fiúval találtam magam szemben. Körülbelül velem egyidős lehetett. Amint megláttam, hirtelen összeugrott a gyomrom, és megborzongtam. Barna haja volt, és sötétkék csillogó szeme.  Engem figyelt...és mosolygott....
-Szia! Nicolas vagyok.
-Én meg... izé... Gizella, de csak Gigi ...  csak Gigi.- fogtunk kezet, és úgy éreztem, menten összeesek...És össze is estem. Nem tudom, mennyi időt lehettem eszméletlenül, de amikor kezdtem magamhoz térni, halk hangokra lettem figyelmes.
-Meg kéne neki mondani az igazságot! Már nagy hozzá. Tudnia kell az igazságot!- jelentette ki egy komoly hang. Biztosan rólam beszélt. Na és miről kéne tudnom?
-De most nem alkalmas.
-De tudnia kell!- mondta határozottabban az előző hang. Ekkor lépéseket hallottam.
-Nicolas! Mi a jó kulát csináltál ezzel a lánnyal?- szólalt meg egy kedves lány hang, nem túl kedvesen.
-Én ugyan semmit... Csak bemutatkoztam, és kezet fogtunk. Ő meg rögtön elájult.- jelentette ki, ezek szerint Nicolas. Nem mertem kinyitni a szemem. Vajon hol lehetek, és kik vannak körülöttem?
-Hát, ez érdekes...
-Na, akkor majd máskor megtudja, most vigyük vissza a barátnőjéhez!- próbált felemelni valaki, de én úgy éreztem, muszáj  felállnom.Egy mozdulattal felugrottam, és kinyitottam  szemem.
-Bakker...-nézett rám tátott szájjal Nicolas, aki pont velem szemben állt.Körülnéztem. Nicolason kívül ott volt az apja, két nő, egy velem egyidős lány, akinek derékig érő fekete haja volt, meg még egy tetkós, muszklis férfi és egy... óriási gigantikus méretű farkas. Hogy kerül ide egy farkas? Hangsúlyozom farkas! Azt hittem mindjárt sikítok egyet. Rohadtul féltem. Nem is bírtam volna elmenekülni. Egy üres teremben voltunk.
-Halihó!- integettem zavartan.  Halihó? Ez meg hogy jött ki  számon? Nem szoktam én ám ilyeneket mondni...
-Gigi! Tudjuk, most nem értesz semmit, de egyenlőre nem mondhatunk semmit.- mondta az ismeretlen férfi.
-De igen!- háborodtam fel. Mi ez az egész? Kik ezek az emberek? Mit keresek én itt? És miért beszélek így?
-Most nem alkalmas...igazából csak annyit kell tudnod, hogy mostantól ne csodálkozz semmin, ami körülötted történik.- suttogott az egyik nő. Mi az hogy ne csodálkozzak semmin? Ezek nem komplettek... Teljesen összekavarodtam. Csak úgy ugráltak össze-vissza a gondolataim. Valami biztosan nincs rendben. Van egy olyan érzésem, hogy valami fontosat, amit muszáj lenne tudnom, eltitkolnak előlem. Nem tudom mit, de biztos valami fontosat. Aztán a Mekiben ültem Lili mellett. Valahogy odakerültem..
-Na, és akkor szerinted is ugye milyen menő dolog... És izé, szóval szerinted sem gáz akkor. Ugye?- hadarta csámcsogva megállás nélkül. Fogalmam sem volt, hogy miről dumált.
-Persze.Lili! Most haza kell mennem. Nagyon rosszul érzem magam.-álltam fel.
-Úúú. Akkor menjél. De gyógyulj meg, mert bajok lesznek.-"fenyegetett" meg, és elbúcsúztunk. Olyan hamar akartam hazaérni, mint még soha. Rohantam hazáig. Rögtön felszaladtam a szobámba, és levetettem magam az ágyamra. Most akkor mi van??? Elegem van? Kik voltak azok az emberek? Már tényleg nem bírtam tovább. Feküdtem az ágyon, és bőgtem...nagyon sokáig. Nem bírtam abbahagyni. És miért?

2.rész

Hát akkor itt a második rész is :)

november 2. vasárnap

Reggel kilenckor ébredtünk fel. Mindenki holt kómás volt.
-Lili! Hova raktad a papucsom?- krákogtam a rekedt reggeli hangomon. Lili azzal zárta tegnap  a napját, hogy a plüss papucsommal csapkodta a párnámat. Hogy miért, fogalmam sincs.
-Ott van az ágyad alatt.-  Reggelire csokis müzlit ettünk. Még beszélgettünk egy kicsit, utána hazamentek a lányok. Kint nagyon hűvös, borongós volt az idő. Délelőtt különösen nem is történt semmi megemlítésre való. Ebédnél csöndben ettünk. Amikor már a kirántott húsom utolsó darabjait majszoltam, apa megszólalt.
-Khm..-köszörülte meg a torkát, és mosolyogva végig nézett rajtunk. Végül anya szólalt meg.
-Gyerekek.... ömm.. úgy döntöttünk, hogy a harmadik emeletet kiadjuk egy régi barátunknak. Szombaton költöznek be.
-Aha.. az nagyon jó.- mondtam.
-Tegnap már találkozhattatok.- nézett rám apa, és majdnem elröhögte magát.
-Az a Meyer akárki?
-Igen. Ideköltöznek a feleségével és az iker fiaival.- állt fel anya és leszedte az asztalt. Én is segítettem neki. Délután nagyon unatkoztam. Leírhatatlanul, elmondhatatlanul unatkoztam. Nem... annyira, hogy az már nagyon fáj! Ilyen még soha az életben nem volt. Az ágyamon feküdtem, és bámultam a plafont. Valahogy bealudhattam. Megint ugyanazt álmodtam. Teljesen pontosan ugyanazt amit tegnap. Már sötét volt amikor felébredtem. Mivel semmi hasznos dolog nem jutott az eszembe, amit csinálhatnék, visszafeküdtem. Ezúttal nem álmodtam semmit.

1. rész

                                   Sziasztok! Máris hozom az első részt. XxxBogyO_O

november 1. szombat

Reggel nagy nehézséggel keltem fel az ágyból. Úgy éreztem, mintha ólomból lennék. Tegnap filmet néztünk öcsivel, és kicsit későn... vagy korán feküdtünk le. Én személy szerint hajnali háromkor.  Azonnal rohantam a fürdőbe, elvégeztem minden teendőmet, azután lementem a földszinti konyhába, ahol apu már várt a forró kakaómmal.
-Jó reggelt apu!- mosolyogtam.
-Jó reggelt kicsim! - és elém rakta a gőzölgő kakaóm.
- Andris még nem kelt fel?- kérdezte.
-Öhm.. nem tudom.- ráztam a fejem. Igazából, ha jól tudom, öcsi még később feküdt le, mert felment a negyedik emeletre X-boxozni. Milyen jó, hogy  ilyen nagy a házunk. Igen, egy négy emeletes kastély. Amikor először megláttam, eléggé kísértetiesnek tűnt. Vadszőlővel van befuttatva az egész.A bejárati ajtó előtt egy fémből készült farkasfej van, amitől sokszor megijedtem már. Reggeli után fogtam magam, és felcaplattam a padlástérre. Benyitottam a 67-es szobába. Andris ott aludt a szőnyegen.
-Hahó!- ráztam meg.
-He? Mi van?- nézett rám álmosan.
- Talán fel kéne kelni.- borzoltam meg a haját.
-Ja, jó. Rendben.- tápászkodott fel, majd a fejére csapott, és lerohant a lépcsőn. Hát, oké.  Én ott maradtam, és kimentem az üveggel borított erkélyre. Szakadt az eső. A kertben való nagy fenyőfák ide-oda dülöngéltek a nagy szélben. Nem annyira szeretem az ilyen időt. Kicsit még ott maradtam, majd lementem az elsőre, a szobámba. Hmm. Mi van, ha tartanék egy pizsibulit? Gyorsan megkérdeztem anyáékat, és ahogyan gondoltam, igent mondtak. Azonnal felhívtam a lányokat. Először Lilit, aki akkorát visított a telefonba (jellemző...), hogy majdnem megsüketültem, Csenit, majd végül Julcsit. Mindenki ráért. Még jó! Hatkor jönnek, és addig rendet kell raknom a szobámban. Hát, mit mondjak, állatira kupis vagyok. Délig rendet raktam, majd mentem ebédelni. Finom paradicsomos húsgombóc volt. Annyit ettem belőle, hogy már fájt a hasam. Kaja után felfújtam még egy hatalmas matracot a csajoknak. Most szerencsés vagyok, hogy jó nagy a szobám, különben nem fért volna el. Háromkor már minden készen volt. De mikor lesz már hat óra??? Addig is bekapcsoltam a gépem. Andris küldött valami autós játék linkjét, hogy nézzem meg, meg készüljek fel, mert majd valamikor játszanunk kell vele. Hát, ez az egy amit csak nagy kínok árán bírok ki.We heart it-en nézegettem még képeket, utána skypeon beszéltem Lilivel.

<Lillo>: Vagy? Már úgy várom 6 órát :*
<Gigsi>: Aham. Én is.
<Lillo>: Mit fogunk csinálni?
<Gigsi>: Foggalmam sincs. Valamit biztosan :D
<Lillo>:  Hé!
<Gigsi>: ???
<Lillo>: Őszi szünet van!!!!!!!
<Gigsi>: Erre már én is rájöttem:) ... Halleluja
<Lillo>: Ja. megmenekültünk a Hörcsögtől. Múltkor nem is fejeztem be a rajzom.
<Gigsi>: Én sem. Remélem nem sokáig tartja a rajzot, mert bele fogok őrülni az öreglány szokásaiba.
<Lillo>: Én is...
<Gigsi>: Szünet után viszont már kell készülni a karácsonyi sulis műsorra, tanárnő azt akarja, hogy lépjek be a kórusba, de én tuti nem
<Lillo>: Pedig naon cool hangod van.
<Gigsi>: ... Hahaha. minden, csak cool nem.
<Lillo>: Most el kell futnom a boltba kenyérér...majd várj meg.... ha meg nem jelentkeznék, akkor hatkor:*
<Gigsi>: Fuss Lili, fuss :D! okaj

Ameddig Lili kenyérért loholt, én zenét hallgattam. Találtam egy tökjót: Mazza-Summer klass dub mix. Szerintem Lilinek is tetszeni fog. Át is linkeltem. Negyed óra múlva Lili újra rámírt.

<Lillo>: Wáááááááá!
<Gigsi>: Na mi ez az örömujjongás?
<Lillo>: Semmi. csak gyorsan megy az idő, és mindjárt hat. jó a zene amit küldtél.
<Gigsi>: :) Sztem is ..ööö. még csak negyed öt van.
<Lillo>: Olyan hülye vagy... de az tök közel van a hathoz.
<Gigsi>: Oké..
<Lillo>: Mi ujs?
<Gigsi>: Mi lenne?
<Lillo>: Muszáj ilyen negatívnak lenni?
<Gigsi>: Nem vagyok negatív!!
<Lillo>: Akkor morci-gigi
<Gigsi>: Úristen
<Lillo>: Mi van?
<Gigsi>: Csak kinéztem az ablakon, és szakad az eső
<Lillo>: Na és? létezik esernyő.
<Gigsi>: Ezt elfelejtettem :)
<Lillo>: Gigi :D
<Gigsi>: Na mennem kell, majd csöngess :*
<Lillo>: Nem felejtek el. szió:*

Lefutottam a konyhába, és megettem az utolsó mirelit pizzát. Fölhurcoltam a szobámba szárított almát és banánt, popcornt, tejfölös-hagymás chipsszet, meg két liter piát. Tuti megesszük mindet.Háromnegyed hatkor csöngettek, boldogan nyitottam ajtót, de egy bácsi volt a csöngető. Zöld furcsa palástszerű izé volt rajta, kapucnival ,barna bőrgatyája volt, meg furcsa csizmája. Jó nagy hűvös légáramlatot hozott magával.
-Szia! Meyer Attila vagyok, és a szüleidet keresem.- mondta.
- Jó napot. Mindjárt szólok nekik. - anyuék a dolgozószobában voltak. Apu a gépnél valami mesét írt, anya meg a laptopján süti recepteket nézegetett.Ki lehet ez az alak?
-Anyu! Valami Meyer akárki van itt, és titeket keres.- a szülők a név hallatán rögtön felpattantak, és a furcsa bácsi elé siettek. Gyorsan beinvitálták, és bezárkóztak az egyik szobába. Mielőtt becsukták volna kulcsra az ajtót, egy mondatot még elkaptam:" A gyerekeket is lassan be kéne avatniuk.". Hogy mi a fenébe kellene minket (gondolom) beavatni, fogalmam sincs, de nem is nagyon érdekelt, mert már megint csöngettek. Ezúttal Lili volt, aki rögtön a nyakamba ugrott. A  haja csimbókokban lógott le a fejéről, kövér vízcseppek pedig a haja végén távoztak a padlóra.Úgy nézett ki, mint egy agyonázott puli. És akkor még ő dumált az esernyőről? Picit vizes lettem, de sebaj. Lili felment hajat szárítani, én meg vártam a többieket az előszobai fotelon kuporogva. Cseniék együtt jöttek. Nekik volt annyi eszük, hogy hoztak esernyőt. Julcsi rögtön kipróbálta a matracot a szobámban.
-Fú, ez csudajó.- vigyorgott. Jó sokáig ugrált, és eléggé kifáradt.
-Fuh.-lihegett Julcsi.
-Mi az? Kifáradtál dagikám?- viccelődött Cseni.
-Nem vagyok dagi...csak az utóbbi időben sokat eszek.-mondta Julcsi mosolyogva. Hát igen, kicsit meghízott... Mivel bekapcsolva hagytam a gépem, a csajok rögtön lefoglalták ( a kis kockák...) és mindenféle fotót nézegettek a neten. Találtak egy csajt, akinek full kék volt a haja.

- Úristen, milyen ronda kék a haja!-nézett fájdalmas arccal Julcsi.
-Nem is tudom, ki az a hülye, aki kékre, festeti a haját..Én biztos nem mászkálnék kék hajjal!- jelentettem ki.
– Jé, a vécéillatosító amit anyám vesz, pont ugyanilyen színű!- kiáltott fel Lili.
– Tényleg? A miénk is.-vigyorgott Cseni. Ennek hatására meg kellett mutatnom, hogy nekünk milyen színű. Nagy csalódásunkra nekünk narancssárga...Amikor visszamentünk a szobámba, Cseni felfedezte a héliumos unikornis lovamat.
-Jé! Egy cuki paci!- kiáltott fel.
-Vappiri...vappiri... vappiri... vap!- ugrált Lili úgy, mint egy unikornis.
-Hú! Szívjuk ki belőle a héliumot!- támadta le a lufim Csenge.
-Te állatgyilkos akarsz lenni?- háborodott fel Lili.
-Mért, ez csak egy vacak lufi...-vonta meg a vállát Csenge.
-Ennek Gigi most egyáltalán nem örülhet, hogy le vacakozod a lovát. És igen is gyilkosság, mert kiszívod a beleit!- toppantott Lili.
-Mi? Hogymit?-néztünk össze Julcsival. Úgy látszik Lili és Csenge hirtelen agykárosodást szenvedtek, és visszamentek oviba.
- Ha a hülyeség virágozna, akkor ti már rég botanikuskertek lennétek...-motyogta a fogai között Julcsi. Még öt percig veszekedtek a lufin, majd kifáradtak, és ledőltek az ágyamra. Egy percig csöndben ültünk, majd kopogtak. Andris nyitott be.
-Szasztok! Gyertek vacsizni. Rendeltem pizzát. Anyuék még mindig azzal a fura pasassal dumálnak.
-Oké. Gyertek.-álltam fel. Amikor Lili agyáig eljutott, hogy most pizzát eszünk majd, felugrott, és már rohant is a konyhába. Nagyon finom volt a pizza. Én kukoricásat ettem, meg sonkás uborkásat.Megköszöntem öcsinek,hogy rendelt kaját, majd fölmentünk. Gyorsan megfürödtünk, hogy ne kelljen utána. Pontoztuk az osztályból a fiúkat. A legtöbben öt alatt kaptak pontot :D. Megérdemlik, mert nagyon unszimpatikusak. Megnéztük a Felhők fölött három méterrel-t, majd még sokat, nagyon sokat beszélgettünk. Egykor aludtunk el.Rögtön elkezdtem álmodni. Egy fenyőerdőben voltam. A tűlevelek között kéken világított be a nap. Lassan felkeltem. Elindultam az úton, de egyszer csak valaki felkapott, és repültem, utána pedig minden elsötétült.

Bemutatkozás, Prológus

Sziasztok!

Barabás Gizella a nevem, de mindenki csak Giginek szólít... a Gizella nevemet amúgysem szeretem... főleg hogyha becézik. Pff ki nem állhatom. Sajna szinte az összes idősebb rokonom meg a tanáraim is így hívnak. De végül is... ki lehet bírni. Rólam annyit kell tudni, hogy 14 éves vagyok, a Gados Erzsébet Gimi 8.b osztályába járok. Szamosalsólakon lakom, egy kőkastélyban a családommal.  Anyuval, apuval, az öcsémmel Andrissal. Anya cukrász, apa pedig író... legalábbis azt mondják magukról. Valójában teljesen mások. Csak idővel jöttem rá, hogy mik, és a családunk milyen család. Andris 12 éves, és nagyon jóban vagyunk. Néha érdekes kitörései vannak, de attól függetlenül nagyon jófej. Például tőle tudtam meg, hogy nagyon finom löttyöt kapunk, ha a bodza szörpöt összekeverjük a málna szörppel, vagy mennyire nyugtató kék tollal össze-vissza firkálni egy lapot. Sokszor megyünk futni az erdőbe, ami az utca végén kezdődik. Álltalában az utca végén minimum tíz percet állunk, mert Bözse néni mindig megállít minket, és megállás nélkül dumál. Bözse néni egyedül él a bedilizett lányával. Anya néha átmegy hozzá beszélgetni. Emlékszem, amikor ideköltöztünk ( öt éves voltam) , akkor ő volt az első, aki átjött hozzánk.
-Hoztam maguknak egy kis szilvabefőttet. Nagyon finom ám. A lányom készítette.- aztán másnap az egész család hasmenésben szenvedett. Jó kis szilvalekvár volt.... A legjobb barátnőm Király Lili. Sokat vagyunk együtt. Egy osztályba is járunk. Hat évesen találkoztam vele először. A játszótéren a nővére be akart nekem húzni, mert ugyanolyan volt a pulcsim, mint neki, de Lili megvédett. Lili kicsit szétszórt, néha túlpörög, és ha eltitkolok valamit, amit tudnia kéne, csak nem merem neki elmondani, azzal fenyeget, hogy fejberúg egy focilabdával. Ilyen eddig nem volt. :D  A barátaim még Julcsi és Csenge. Ők csak gimitől az osztálytársaink. Tavaly kerültem be a Gadosba, a hatosztályosba. A nagy álmom az, hogy legyen egy farkaskutyám. A szüleim nagyon ellenzik, de majd valahogy megpuhítom őket.  Hát, nagyjából ennyi. El is kezdem. Minden egy őszi hideg, esős napon kezdődött...



PROLÓGUS

Sötét, hideg volt.  A szél csendesen fújdogált. A  fenyőfák most riadtan dölöngéltek. Az égen hatalmas fekete madarak repültek. Két alak suhant el eszeveszett gyorsasággal. Mintha menekültek volna valami vagy valaki elől.  Utána másik kettő. Az egyik felemelkedett a levegőbe, majd a másik is. Eltűntek a magas égbolton. Elkezdett zuhogni az eső. Mintha dézsából öntötték volna...  lassan elállt. Elkezdett kivilágosodni. A szél egyre lágyabban fújdogált. A fenyők már nem dölöngéltek. Büszkén álltak. A két repülő alak most leereszkedett, de nem lehet tudni, hogy kicsodák voltak. Csuklya takarta az arcukat. Mögöttük egy farkas bandukolt. Lassan-lassan már nem lehetett őket látni. Eltűntek. Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a félénket fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait - aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő.

Üdvözlés

Sziasztok!

Ez a történet egy lányról fog szólni, aki első látásra teljesen átlagos. Ő is így vélekedik magáról. De csak később tudja meg, hogy repülni tud és láthatalanná is válhat. Minden egy őszi napon kezdődik. Először pizsiparti előtt feltűnő fura alak, majd egy fiú, Nicolas. A nagy kastély napról napra megváltozik, legalábbis a lány szemében. vajon mi lehet az oka?

XxBogyO_oxX

Ui.: Remélem tetszeni fog a történet. :)


Oldalak, amelyek segítségével létrejött a blogom:
- Dare to dream
-Criticism Blog Desidn ♥
-GoogleXD
-We heart it

kb. ennyi :)

Köszönök Dórinak mindent!!!:* ....és mostmár Boginak is !!! :* Kösz a biztatást...:P :D:*