november 1. szombat
Reggel nagy nehézséggel keltem fel az ágyból. Úgy éreztem, mintha ólomból lennék. Tegnap filmet néztünk öcsivel, és kicsit későn... vagy korán feküdtünk le. Én személy szerint hajnali háromkor. Azonnal rohantam a fürdőbe, elvégeztem minden teendőmet, azután lementem a földszinti konyhába, ahol apu már várt a forró kakaómmal.
-Jó reggelt apu!- mosolyogtam.
-Jó reggelt kicsim! - és elém rakta a gőzölgő kakaóm.
- Andris még nem kelt fel?- kérdezte.
-Öhm.. nem tudom.- ráztam a fejem. Igazából, ha jól tudom, öcsi még később feküdt le, mert felment a negyedik emeletre X-boxozni. Milyen jó, hogy ilyen nagy a házunk. Igen, egy négy emeletes kastély. Amikor először megláttam, eléggé kísértetiesnek tűnt. Vadszőlővel van befuttatva az egész.A bejárati ajtó előtt egy fémből készült farkasfej van, amitől sokszor megijedtem már. Reggeli után fogtam magam, és felcaplattam a padlástérre. Benyitottam a 67-es szobába. Andris ott aludt a szőnyegen.
-Hahó!- ráztam meg.
-He? Mi van?- nézett rám álmosan.
- Talán fel kéne kelni.- borzoltam meg a haját.
-Ja, jó. Rendben.- tápászkodott fel, majd a fejére csapott, és lerohant a lépcsőn. Hát, oké. Én ott maradtam, és kimentem az üveggel borított erkélyre. Szakadt az eső. A kertben való nagy fenyőfák ide-oda dülöngéltek a nagy szélben. Nem annyira szeretem az ilyen időt. Kicsit még ott maradtam, majd lementem az elsőre, a szobámba. Hmm. Mi van, ha tartanék egy pizsibulit? Gyorsan megkérdeztem anyáékat, és ahogyan gondoltam, igent mondtak. Azonnal felhívtam a lányokat. Először Lilit, aki akkorát visított a telefonba (jellemző...), hogy majdnem megsüketültem, Csenit, majd végül Julcsit. Mindenki ráért. Még jó! Hatkor jönnek, és addig rendet kell raknom a szobámban. Hát, mit mondjak, állatira kupis vagyok. Délig rendet raktam, majd mentem ebédelni. Finom paradicsomos húsgombóc volt. Annyit ettem belőle, hogy már fájt a hasam. Kaja után felfújtam még egy hatalmas matracot a csajoknak. Most szerencsés vagyok, hogy jó nagy a szobám, különben nem fért volna el. Háromkor már minden készen volt. De mikor lesz már hat óra??? Addig is bekapcsoltam a gépem. Andris küldött valami autós játék linkjét, hogy nézzem meg, meg készüljek fel, mert majd valamikor játszanunk kell vele. Hát, ez az egy amit csak nagy kínok árán bírok ki.We heart it-en nézegettem még képeket, utána skypeon beszéltem Lilivel.
<Lillo>: Vagy? Már úgy várom 6 órát :*
<Gigsi>: Aham. Én is.
<Lillo>: Mit fogunk csinálni?
<Gigsi>: Foggalmam sincs. Valamit biztosan :D
<Lillo>: Hé!
<Gigsi>: ???
<Lillo>: Őszi szünet van!!!!!!!
<Gigsi>: Erre már én is rájöttem:) ... Halleluja
<Lillo>: Ja. megmenekültünk a Hörcsögtől. Múltkor nem is fejeztem be a rajzom.
<Gigsi>: Én sem. Remélem nem sokáig tartja a rajzot, mert bele fogok őrülni az öreglány szokásaiba.
<Lillo>: Én is...
<Gigsi>: Szünet után viszont már kell készülni a karácsonyi sulis műsorra, tanárnő azt akarja, hogy lépjek be a kórusba, de én tuti nem
<Lillo>: Pedig naon cool hangod van.
<Gigsi>: ... Hahaha. minden, csak cool nem.
<Lillo>: Most el kell futnom a boltba kenyérér...majd várj meg.... ha meg nem jelentkeznék, akkor hatkor:*
<Gigsi>: Fuss Lili, fuss :D! okaj
Ameddig Lili kenyérért loholt, én zenét hallgattam. Találtam egy tökjót: Mazza-Summer klass dub mix. Szerintem Lilinek is tetszeni fog. Át is linkeltem. Negyed óra múlva Lili újra rámírt.
<Lillo>: Wáááááááá!
<Gigsi>: Na mi ez az örömujjongás?
<Lillo>: Semmi. csak gyorsan megy az idő, és mindjárt hat. jó a zene amit küldtél.
<Gigsi>: :) Sztem is ..ööö. még csak negyed öt van.
<Lillo>: Olyan hülye vagy... de az tök közel van a hathoz.
<Gigsi>: Oké..
<Lillo>: Mi ujs?
<Gigsi>: Mi lenne?
<Lillo>: Muszáj ilyen negatívnak lenni?
<Gigsi>: Nem vagyok negatív!!
<Lillo>: Akkor morci-gigi
<Gigsi>: Úristen
<Lillo>: Mi van?
<Gigsi>: Csak kinéztem az ablakon, és szakad az eső
<Lillo>: Na és? létezik esernyő.
<Gigsi>: Ezt elfelejtettem :)
<Lillo>: Gigi :D
<Gigsi>: Na mennem kell, majd csöngess :*
<Lillo>: Nem felejtek el. szió:*
Lefutottam a konyhába, és megettem az utolsó mirelit pizzát. Fölhurcoltam a szobámba szárított almát és banánt, popcornt, tejfölös-hagymás chipsszet, meg két liter piát. Tuti megesszük mindet.Háromnegyed hatkor csöngettek, boldogan nyitottam ajtót, de egy bácsi volt a csöngető. Zöld furcsa palástszerű izé volt rajta, kapucnival ,barna bőrgatyája volt, meg furcsa csizmája. Jó nagy hűvös légáramlatot hozott magával.
-Szia! Meyer Attila vagyok, és a szüleidet keresem.- mondta.
- Jó napot. Mindjárt szólok nekik. - anyuék a dolgozószobában voltak. Apu a gépnél valami mesét írt, anya meg a laptopján süti recepteket nézegetett.Ki lehet ez az alak?
-Anyu! Valami Meyer akárki van itt, és titeket keres.- a szülők a név hallatán rögtön felpattantak, és a furcsa bácsi elé siettek. Gyorsan beinvitálták, és bezárkóztak az egyik szobába. Mielőtt becsukták volna kulcsra az ajtót, egy mondatot még elkaptam:" A gyerekeket is lassan be kéne avatniuk.". Hogy mi a fenébe kellene minket (gondolom) beavatni, fogalmam sincs, de nem is nagyon érdekelt, mert már megint csöngettek. Ezúttal Lili volt, aki rögtön a nyakamba ugrott. A haja csimbókokban lógott le a fejéről, kövér vízcseppek pedig a haja végén távoztak a padlóra.Úgy nézett ki, mint egy agyonázott puli. És akkor még ő dumált az esernyőről? Picit vizes lettem, de sebaj. Lili felment hajat szárítani, én meg vártam a többieket az előszobai fotelon kuporogva. Cseniék együtt jöttek. Nekik volt annyi eszük, hogy hoztak esernyőt. Julcsi rögtön kipróbálta a matracot a szobámban.
-Fú, ez csudajó.- vigyorgott. Jó sokáig ugrált, és eléggé kifáradt.
-Fuh.-lihegett Julcsi.
-Mi az? Kifáradtál dagikám?- viccelődött Cseni.
-Nem vagyok dagi...csak az utóbbi időben sokat eszek.-mondta Julcsi mosolyogva. Hát igen, kicsit meghízott... Mivel bekapcsolva hagytam a gépem, a csajok rögtön lefoglalták ( a kis kockák...) és mindenféle fotót nézegettek a neten. Találtak egy csajt, akinek full kék volt a haja.
- Úristen, milyen ronda kék a haja!-nézett fájdalmas arccal Julcsi.
-Nem is tudom, ki az a hülye, aki kékre, festeti a haját..Én biztos nem mászkálnék kék hajjal!- jelentettem ki.
– Jé, a vécéillatosító amit anyám vesz, pont ugyanilyen színű!- kiáltott fel Lili.
– Tényleg? A miénk is.-vigyorgott Cseni. Ennek hatására meg kellett mutatnom, hogy nekünk milyen színű. Nagy csalódásunkra nekünk narancssárga...Amikor visszamentünk a szobámba, Cseni felfedezte a héliumos unikornis lovamat.
-Jé! Egy cuki paci!- kiáltott fel.
-Vappiri...vappiri... vappiri... vap!- ugrált Lili úgy, mint egy unikornis.
-Hú! Szívjuk ki belőle a héliumot!- támadta le a lufim Csenge.
-Te állatgyilkos akarsz lenni?- háborodott fel Lili.
-Mért, ez csak egy vacak lufi...-vonta meg a vállát Csenge.
-Ennek Gigi most egyáltalán nem örülhet, hogy le vacakozod a lovát. És igen is gyilkosság, mert kiszívod a beleit!- toppantott Lili.
-Mi? Hogymit?-néztünk össze Julcsival. Úgy látszik Lili és Csenge hirtelen agykárosodást szenvedtek, és visszamentek oviba.
- Ha a hülyeség virágozna, akkor ti már rég botanikuskertek lennétek...-motyogta a fogai között Julcsi. Még öt percig veszekedtek a lufin, majd kifáradtak, és ledőltek az ágyamra. Egy percig csöndben ültünk, majd kopogtak. Andris nyitott be.
-Szasztok! Gyertek vacsizni. Rendeltem pizzát. Anyuék még mindig azzal a fura pasassal dumálnak.
-Oké. Gyertek.-álltam fel. Amikor Lili agyáig eljutott, hogy most pizzát eszünk majd, felugrott, és már rohant is a konyhába. Nagyon finom volt a pizza. Én kukoricásat ettem, meg sonkás uborkásat.Megköszöntem öcsinek,hogy rendelt kaját, majd fölmentünk. Gyorsan megfürödtünk, hogy ne kelljen utána. Pontoztuk az osztályból a fiúkat. A legtöbben öt alatt kaptak pontot :D. Megérdemlik, mert nagyon unszimpatikusak. Megnéztük a Felhők fölött három méterrel-t, majd még sokat, nagyon sokat beszélgettünk. Egykor aludtunk el.Rögtön elkezdtem álmodni. Egy fenyőerdőben voltam. A tűlevelek között kéken világított be a nap. Lassan felkeltem. Elindultam az úton, de egyszer csak valaki felkapott, és repültem, utána pedig minden elsötétült.
-Nem is tudom, ki az a hülye, aki kékre, festeti a haját..Én biztos nem mászkálnék kék hajjal!- jelentettem ki.
– Jé, a vécéillatosító amit anyám vesz, pont ugyanilyen színű!- kiáltott fel Lili.
– Tényleg? A miénk is.-vigyorgott Cseni. Ennek hatására meg kellett mutatnom, hogy nekünk milyen színű. Nagy csalódásunkra nekünk narancssárga...Amikor visszamentünk a szobámba, Cseni felfedezte a héliumos unikornis lovamat.
-Jé! Egy cuki paci!- kiáltott fel.
-Vappiri...vappiri... vappiri... vap!- ugrált Lili úgy, mint egy unikornis.
-Hú! Szívjuk ki belőle a héliumot!- támadta le a lufim Csenge.
-Te állatgyilkos akarsz lenni?- háborodott fel Lili.
-Mért, ez csak egy vacak lufi...-vonta meg a vállát Csenge.
-Ennek Gigi most egyáltalán nem örülhet, hogy le vacakozod a lovát. És igen is gyilkosság, mert kiszívod a beleit!- toppantott Lili.
-Mi? Hogymit?-néztünk össze Julcsival. Úgy látszik Lili és Csenge hirtelen agykárosodást szenvedtek, és visszamentek oviba.
- Ha a hülyeség virágozna, akkor ti már rég botanikuskertek lennétek...-motyogta a fogai között Julcsi. Még öt percig veszekedtek a lufin, majd kifáradtak, és ledőltek az ágyamra. Egy percig csöndben ültünk, majd kopogtak. Andris nyitott be.
-Szasztok! Gyertek vacsizni. Rendeltem pizzát. Anyuék még mindig azzal a fura pasassal dumálnak.
-Oké. Gyertek.-álltam fel. Amikor Lili agyáig eljutott, hogy most pizzát eszünk majd, felugrott, és már rohant is a konyhába. Nagyon finom volt a pizza. Én kukoricásat ettem, meg sonkás uborkásat.Megköszöntem öcsinek,hogy rendelt kaját, majd fölmentünk. Gyorsan megfürödtünk, hogy ne kelljen utána. Pontoztuk az osztályból a fiúkat. A legtöbben öt alatt kaptak pontot :D. Megérdemlik, mert nagyon unszimpatikusak. Megnéztük a Felhők fölött három méterrel-t, majd még sokat, nagyon sokat beszélgettünk. Egykor aludtunk el.Rögtön elkezdtem álmodni. Egy fenyőerdőben voltam. A tűlevelek között kéken világított be a nap. Lassan felkeltem. Elindultam az úton, de egyszer csak valaki felkapott, és repültem, utána pedig minden elsötétült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése