Bemutatkozás, Prológus

Sziasztok!

Barabás Gizella a nevem, de mindenki csak Giginek szólít... a Gizella nevemet amúgysem szeretem... főleg hogyha becézik. Pff ki nem állhatom. Sajna szinte az összes idősebb rokonom meg a tanáraim is így hívnak. De végül is... ki lehet bírni. Rólam annyit kell tudni, hogy 14 éves vagyok, a Gados Erzsébet Gimi 8.b osztályába járok. Szamosalsólakon lakom, egy kőkastélyban a családommal.  Anyuval, apuval, az öcsémmel Andrissal. Anya cukrász, apa pedig író... legalábbis azt mondják magukról. Valójában teljesen mások. Csak idővel jöttem rá, hogy mik, és a családunk milyen család. Andris 12 éves, és nagyon jóban vagyunk. Néha érdekes kitörései vannak, de attól függetlenül nagyon jófej. Például tőle tudtam meg, hogy nagyon finom löttyöt kapunk, ha a bodza szörpöt összekeverjük a málna szörppel, vagy mennyire nyugtató kék tollal össze-vissza firkálni egy lapot. Sokszor megyünk futni az erdőbe, ami az utca végén kezdődik. Álltalában az utca végén minimum tíz percet állunk, mert Bözse néni mindig megállít minket, és megállás nélkül dumál. Bözse néni egyedül él a bedilizett lányával. Anya néha átmegy hozzá beszélgetni. Emlékszem, amikor ideköltöztünk ( öt éves voltam) , akkor ő volt az első, aki átjött hozzánk.
-Hoztam maguknak egy kis szilvabefőttet. Nagyon finom ám. A lányom készítette.- aztán másnap az egész család hasmenésben szenvedett. Jó kis szilvalekvár volt.... A legjobb barátnőm Király Lili. Sokat vagyunk együtt. Egy osztályba is járunk. Hat évesen találkoztam vele először. A játszótéren a nővére be akart nekem húzni, mert ugyanolyan volt a pulcsim, mint neki, de Lili megvédett. Lili kicsit szétszórt, néha túlpörög, és ha eltitkolok valamit, amit tudnia kéne, csak nem merem neki elmondani, azzal fenyeget, hogy fejberúg egy focilabdával. Ilyen eddig nem volt. :D  A barátaim még Julcsi és Csenge. Ők csak gimitől az osztálytársaink. Tavaly kerültem be a Gadosba, a hatosztályosba. A nagy álmom az, hogy legyen egy farkaskutyám. A szüleim nagyon ellenzik, de majd valahogy megpuhítom őket.  Hát, nagyjából ennyi. El is kezdem. Minden egy őszi hideg, esős napon kezdődött...



PROLÓGUS

Sötét, hideg volt.  A szél csendesen fújdogált. A  fenyőfák most riadtan dölöngéltek. Az égen hatalmas fekete madarak repültek. Két alak suhant el eszeveszett gyorsasággal. Mintha menekültek volna valami vagy valaki elől.  Utána másik kettő. Az egyik felemelkedett a levegőbe, majd a másik is. Eltűntek a magas égbolton. Elkezdett zuhogni az eső. Mintha dézsából öntötték volna...  lassan elállt. Elkezdett kivilágosodni. A szél egyre lágyabban fújdogált. A fenyők már nem dölöngéltek. Büszkén álltak. A két repülő alak most leereszkedett, de nem lehet tudni, hogy kicsodák voltak. Csuklya takarta az arcukat. Mögöttük egy farkas bandukolt. Lassan-lassan már nem lehetett őket látni. Eltűntek. Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a félénket fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait - aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő.