Sziasztok!
Nagyon köszönöm a megtekintéseket. Remélem tetszik nektek a történet.
november 19. kedd
Reggel sem találtam meg a farkasom. Eltűnt. Anya próbált nyugtatni, hogy majd visszajön, meghogy a kutyák is néha elkóborolnak. Ez nem nyugtatott meg nagyon. Lili is elég lehangolt volt a suliban. A nővérével veszett össze. Azt mondta, hogy mostanában nagyon sokat bántja. Én is elpanaszoltam neki a gondom. Azt mondta, biztos visszajön hozzám Sheryl. Igaza volt. Boldogan mentem haza. Kivágtam nagy vidáman az ajtót. A nappaliban viszont leesett a táska a vállamról. Ott volt az a full tetkós, muszklis hapi, akit a plázában láttam, amikor ott voltam abban az üres teremben, és halálra rémisztettek. Mellette Sheryl. Anya a fotelben ült.
-Szia Gigi! Ne félj. Itt van a farkasod kicsit elkóborolt.- mutatott Sherylre.
-Ömm.. köszönöm.
-Ne köszönd. Jaj, elfelejtettem bemutatkozni.Samu vagyok. Szeretném megvizsgálni a nyakadat Anyukád szólt, hogy nagyon viszket.
-Hát, nem annyira fáj.
-Majd fog! Na jó, nem akarlak ijesztgetni. De azért meg kéne néznem. Hol fáj jobban?
-Hát, itt a tarkómnál szúr.
-Akkor az rendben van.
-Ott kell, hogy fájjon?
-Hát, igen. Ha megnyomom, akkor rosszabb?
-Aha..- szorítottam össze a fogam.Ez mégis mit gondol? Ha nyomogatja a tarkómat, persze, hogy fáj.
-Készen is vagyunk. Borogasd majd hideg vízzel. Kicsit ki fog pirosodni.
-Rendben.- hát baromi jó lesz vöröslő nyakkal szaladgálni. Samu bácsi kb. még egy órát ott volt nálunk. A konyhában kávéztak apával. Akkor ment el, amikor az ikrek hazajöttek. Az ajtóban nyomott egy barackot a fejükre, és nevetve elment. Sherylt megölelgettem.
-Hát te meg hol voltál?-vakartam meg a nyakát. A szobámban megigazítottam a kosarát és kicseréltem a takaróját. Megírtam gyorsan a leckéket. A naptáramra rápillantottam. Ma van Erzsébet. Bözsi néni névnapja. Nemsokára pedig tél! Azért még egy pár nap... Láthatatlanná váltam, és lementem a könyvtárba. Már annyit el tudtam olvasni, hogy "Az". Ez aztán a haladás. Csomó könyvet átnéztem, és sok az-t olvashattam. Este Lilivel beszéltem. Azt mondta, a nővére egyre gorombább vele, és nem tudja, hogy miért. Mintha rajta akarna valamit megbosszulni. Próbált vele beszélni, de kirakta a szobájából. Jó kis nővére van... Azt nem felejtem el, hogy megakart verni az ugyanolyan ruhám miatt. De akkor még kisebb volt. Azért biztos van valami oka, hogy így viselkedik Lilivel. Estére vizes sálat tettem a nyakamra.
2014. december 25., csütörtök
2014. december 20., szombat
10. rész
november 18. kedd
Tegnapi napom jól sikerült. Matekból írtunk röpit, és négyes alá lett. Rögtön kijavította a tanárnő. Örömömben majdnem táncra perdültem. A párpeszédre ötöst kaptam annak ellenére is, hogy egy picit belerontottam. Liliék is látták Vasárnap a Bözse nénit az előválogatón. Először el sem hitték, hogy ő. Az előadása hatására Csenge egész nap az If I were a boy-t énekelte. Először még oké volt, de a hatodik óra végére már elég idegesítő volt. A fiúk le is szólták, hogy mit énekel, és fogja már be. Más tegnap nem nagyon volt. Ma viszont... El is kezdem. Minden reggel ötkor, nem, ez nem kifejező. Minden hajnali ötkor kezdődött. Aludtam.. tök mélyen, legalábbis szerintem, mert arra ébredtem fel, hogy valaki ráz.
-Gigi! Keljél fel!- suttogta Matyi. Halálra rémített.
-Úristen! Te mit keresel itt?- ültem fel. A tök ciki kacsás pizsimben voltam. Jó, most kit érdekel Mátyás, de akkor is kacsás pizsama.
-Gyere, gyere gyorsan. Nicolas...- mondta szaggatottan. Felugrottam, és felszaladtunk az ő emeletjükre. Nicolas ott feküdt a földön. Eszméletlen volt.
-Mégis mit csináljak vele? Miért nem anyukádnak szóltál?- néztem ijedten.
-Neki nem szólhatok. Amúgy meg nem eszméletlen.- közelebb hajoltam hozzá. A szeme csukva volt. Összeszorította. Lélegzett, de úgy feküdt ott, mint egy darab fa.
-Nicolas!- suttogtam, de ő meg sem mozdult.
- Ordítást hallottam, meg ilyesféléket. Átjöttem hozzá, és láttam, ott rángatózik a földön. Szólogattam, de nem válaszol.- guggolt le Matyi a bátyja mellé.
-Hát, én nem tudom mit kell ilyenkor csinálni. Én szólnék Clarának..
-Nem, az nem lehet.
-Miért?
-Az most lényegtelen. Megvan! hozd ide Sherylt!- mondta Matyi. Visszaszaladtam a szobámba. Felébresztettem a farkasom. Rögtön felszaladt utánam. Ahogy beért a szobába. Megállt. Lassan odalépkedett Nicolas mellé. Megbökte az orrával a fejét. Azután odajött hozzánk, és kitessékelt minket. Szóval azt akarja, hogy hagyjuk magára a fiút. Mi kimentünk. Leültünk az ajtó elé. Vártunk. A nyakam nagyon égett...mintha sok ezer tűt beleszurkáltak volna. Borzalmas volt. Foggalmam sincs, meddig ültünk ott, de egyszer csak az idősebb iker kijött a szobából. Zilált volt.
-Gigi! Mutasd a nyakad!- parancsolta.
-He?
-A nyakad..mutasd.- odaálltam elé. Megnézte a nyakam.
-Ez az!- kiálltotta halkan.
-Mi ez az?
-Kezdődik a beavatás. Sikerült. Piroslik már a nyakad. A hét végére lehet ott lesz már a... a... tetkó.
-Hát, őszintén szólva eléggé fáj a nyakam.
-Igen, ez ezzel jár.
- Mivel?
-Hát a nyakfájással.- veregette meg a vállam (?). Hát... oké. Leültünk oda az ajtó elé. És még beszélgettünk.Kötetlenül. Mindenről dumáltunk. Sokat nevettem. ÁNem is gondoltam volna, hogy velük így is lehet beszélgetni. Hat órakor megjelent Attila feje a szemközti ajtóban.
-Hát ti?- csodálkozott.
-Beszélgetünk...Giginek kezdődik.- somolygott Nicolas.
-Hát ez szuper. Na de most mindenki menjen a szobájába. Mindjárt iskolába kell mennetek!- rázta meg a mutatóujját Meyer papi, és bement a fürdőszobába.
-Na, akkor majd talizunk suliban.- indultam el.
-Megyünk együtt ?- kérdezték egyszerre.
-Aha.-mosolyogtam.
-Amúgy jó a pizsamád! Nagyon cool!- kacsintott Nicolas. Úristen! El is felejtettem, hogy hálóruhában maradtam. Mostmár mindegy. Ha így elviseltek, akkor már akár paprikajancsi is lehetek. Na, azért nem. Gyorsan megfürödtem, utána pedig felöltöztem. A nyakamra hideg vizes borogatást raktam. Így nem annyira éreztem, hogy sajog. Küldtem egy SMS-t Lilinek.
<>Jössz velünk suliba? Tudod kikkel... ;) Mesélek majd... ☺:G
<> Aha... Felébresztettél :D
Hét óra volt ekkor. Még jó, hogy felébresztettem. Ahogyan ismerem, tuti elkésett volna. Reggelizni lerepültem. Szó szerint. Mellettem Andris repült.
-Szia Gigi!
-Cső öcsi!
-Ne hívj öcsinek!
-Oké, öcsi.
-Gizella!- röhögött. Anyáékkal reggeliztünk. Kakaóscsiga volt. Fél nyolckor csöngettek. Apa nyitott ajtót. Lili volt. Ki más? Ő is bekapott minimum három mini kakaóscsiguszt.
-Lilikém? Nem reggeliztél?- röhögtem.
-De, de ez a kedvencem... ... au. Nagyon fáj a hasam.
-Sokat ettél? Ismerős. Tessék igyál egy pohár vizet.
-Köcce. Fuh.- lihegett. Ekkor jött le a két iker. Lili átváltott a "jesszusittvanmatyi" üzemmódba.
-Hello Lili!- köszöntek.
-He-he-hell-lllo..-dadogott. Majdnem elröhögtem magam. Az én kis barátnőm nem szokott dadogni. Matyi is kicsit zavarban volt.. Tiszta cukik lennének.
-Megyünk? Andris jössz?-néztem tesóra, aki a táskáját húzta maga után.
-Já. Vince is csatlakozik majd a Körös utca végén ha nem baj.
-Nem. Na akkor menjünk.-kisebb tömeget alkotva indultunk el. Bözse néni kint ült a háza előtt. Sietősebbre vettük a lépdelést, mert volt már, hogy a néni miatt késtünk el. Mondtunk egy hangos csókolomot, meg megdicsértük, hogy milyen ügyes volt a tv-ben. Végül már hatan gyalogoltunk a Gadosba. Tök menő volt. A végzősök a lépcsőkön csöveltek, és valamit nagyon nagyon viccesnek tartottak.A röhögésüket jó messze el lehetett hallani. Ahogy beléptünk az aulába, szerintem mindnyájan meglepődtünk. Szólt az iskolarádió. Eddig nem is volt. Hallottam, hogy régen volt, és az egyik tanárnő csinálta pár diák segítségével, csak az a tanárnő nyugdíjba ment, és utána senki sem vállalta el ezt a feladatot. Bemondták, hogy lehet majd zenéket kérni. Az osztályteremben Julcsin, Csengén és Larán (?) kívűl senki sem volt bent. Mindenki a stúdió bejáratánál tolakodott. Lara vajon miért nem? Pár perc múlva megtudtam. Az első óránk ugye kémia volt. Itt ugye Julcsi mellett ülök. Mindenki lecuccolt a helyére. Az ikrek gyorsan kihúztak a teremből. Mentek ki az udvarra kosarazni. Lili odahúzott egy széket hozzánk. Együtt tanultunk. A könyvemet lapozgattam, amikor megállt mellettem valaki. Felnéztem. Lara volt.
-Nem bírom a burádat! Akkora egy szemét vagy! Azért ezt nem kellett volna.-nyafogta mérgesen. Hát, én sem bírom a buráját. De mit nem kellett volna?
-Aha. Rendben. Köszönöm hogy ezt a fontos infót megosztottad velem.- mosolyogtam rá.
-AAjj... hogy te milyen bunkó vagy.- csapkodott a levegőben, és kiszáguldott. Négyen maradtunk bent. Kihúztam a falból a hangszórót. Nem volt kedvem sulirádiót hallgatni.
- Ez meg mi volt?-fintorgott Csenge.
-Honnan tudjam. Lara úgy látszik a kiakadás szélén áll.-vontam meg a vállam.
- Eddig is ott állt. Én sejtem mi lehet a bajuk a misseknek.- vitte vissza a kémia könyvét Lili a padjára.
-Mi?
-Irigyek.
-Na de... mégis miért?
-Nicolas miatt.
-Mi van Nicolassal? A haverom és kész!
- De ők nem így látják.- mondta Julcsi.
-Aha. Hát, szuper.- aztán nem tudtuk folytatni, mert egy szerre becsődült az osztály örjöngve. Utána be is csöngettek. Kivételesen nem írtünk dolgozatot. Vettük tovább az anyagot. Majdnem bealudtam. Azért mégis ötkor keltem.A további órákban csak a szokásos volt. A Alexék vagy három beírással gazdagodtak. Marinak elkobozták a telefonját. A pasijával SMSezett. Órák után Andrissal jöttem haza. Matyiék maradtak kosár szakkörön. Itt nem a kosárfonóra gondolok, mert van olyan is... Délután láthatatlanná váltam, és megint bementem abba a könyvtárba. Kinyitottam az egyik könyvet. Végig lapoztam. Mindenhol csak az A betű látszódott. Érdekes. Tényleg, a nyakam nem annyira fájt, de azért érezni éreztem. Lehetséges, hogy minden nap egy-egy betű megjelenik, és a bevatás napján elbirom olvasni a könyvet. Nemsokára megtudok mindent. Este Sheryl eltűnt. Kerestem mindenfelé, de sehol nem akadtam a nyomára. Elment valahova. Kint is kerestem. De nem találtam. Bevallom, kicsit sírtam is. Remélem holnap megtalálom. Bár lehet hogy csak elbújt. Elég nagy a házunk. Én sem ismerem teljesen. Tarthatnék felfedezőtúrát.
9. rész
Hali!
Hozom is gyorsana következő részt. Az előző túl rövidre sikerült. Lehet, hogy még kicsit kibővítem később. A szünet alatt lehet sűrűbben hozok részeket.
november 16. vasárnap
Reggel boldogan ébredtem fel. Megyünk kecajozni! ... Mégsem. Az a fránya eső szakadt. Ezt most direkt csinálja az időjárás velem? Bekapcsoltam a gépem. Villogott is a sok üzenet a barátnőimtől, hogy nem tudunk menni, és hogy mikor pótoljuk be. Valamikor feltétlenül. Nagyon jó a csajokkal biciklizni. Nyáron egy kissebb zivatar utánmentünk el. Lili (ki más) kitalálta, hogy menjünk keresztül az erdőn. Kicsit pocsolyás, vizes volt minden. Julcsi elcsúszott a kecajjal a sáros ösvényen. Bele egy kissebb, de annál undorítóbb sárpocsolyába. Fehér pólója tiszta mocsok lett. Ameddigre átértünk az erdőn, a sárdarabkák rá is ragadtak rendesen. Akkor Julcsinak tetszett egy srác az osztályból, Tomi, aki már elment a suliból év elején, mert kiköltöztek Svájcba. Na szóval, a főtér melletti kisebb utcában mentünk éppen, és ez a Tomi gyerek jött velünk szemben. A Julcsi úgy lesápadt. Elkezdett ott hisztizni ( de csak halkan ☺) hogy milyen ciki ebben a pólóban így. Nekünk "takarni" kellett őt. Amikor elmentünk mellette jó hangosat köszöntünk neki. Gyorsan száguldottunk a bicajjal. Amúgy nem is köszönt vissza, és szerintem nem nagyon érdekelte, hogy Julcsinak sáros a pólója. Végül a mi kis barátnőnk mélyet sóhajtott, de rögtön tök depis lett, hogy nem is köszönt ez a Tomi gyerek. Ő volt a legbunkóbb az osztályban. Nem is bánom, hogy elhúzták innen a csíkot. Visszatérve a reggelemhez. Egy órát dumáltam egyszerre mind a három barátnőmmel, a Mickey egeres pozsimben, az ágyamon feküdve. Nem volt könnyű visszareagálni mindenkinek egyszerre. Azt birom, hogy én ha rögtön visszaírok, a másik fél két vagy három perc múlva ír vissza, de ha én írok vissza egy percnél több idő után, akkor már le vagyok cseszve. Kitárgyaltunk mindent. Tisztára el is felejtettem, hogy holnapra, angolra meg kellett tanulni párbeszédet, úgyhogy chatelés után nekiálltam tanulni. Még mindig pizsiben. Egy óra alatt tanultam meg. Két oldalas volt a szöveg. Úgy utálom. Mostanában mindig ilyeneket kell megtanulni. Ha már így tanultam, akkor meg is csináltam a többi leckét. Fizikát is átnéztem, lehet írunk holnap röpdogát. A matek és a fizika, meg a kémia nem az erősségem. A többi tantárgyból nagyjából jól állok. Mateknál az egyik példát egyáltalán nem értettem. Sheryl sem tudott segíteni (nem mintha tudna beszélni egy farkas, de inkább nem mondogatom, mert megszólal, és a frászt hozza rám). Ki az a házban aki segítene? Apa vagy anya. Gyorsan felöltöztem. Azért mégsem szaladgálhatok Mickey egeres pizsamában a házban. Pedig nagyon cukker ☺! A szüleimet a konyhában találtam meg. Megmutattam a példát.
-Egy nyolcadikos matematikafeladatot csak meg tudok oldani..- vette a kezébe a füzetemet anyu. De semmire nem ment vele. Azt mondta, erre már nem emlékszik. Apa pedig nem volt matekzseni. Na, kitől örököltem? Már már úgy döntöttem, hagyom az egészet, és nem csinálom meg, amikor Matyi szaladt le a lépcsőn. Félve megszólítottam.
-Matyi!
-Igen?- nézett rám meglepetten..és beszélt! Haljátok, tud beszélni.
-Tudnál nekem segíteni a matekban?
-Aha... De miért nem Nicolast kéred?
-Miért kéne Nicolast kérnem?
-Mindegy. Semmi. Gyere, segítek.- leültünk a konyhaasztalhoz. Elmagyarázta az egészet az elejétől. Én, aki tök sötét ehhez a tantárgyhoz, meg is értettem. Na, ilyenre még a Truckpó sem képes. Ha holnap írunk, akkor tuti ötös lesz.. na jó, négyes. Akkor biztosan csodálkozna, és ezt mondaná: " Nohát. Barabás kisasszony! Most világtörténelmet írunk. Hát, ilyet.. Na azonnal húzzon innen a dolgozatával eggyütt, ne is lássam!" Azért nem bízom el magam.. Egy Milkacsokival köszöntem meg a korrepetálást. Matyesz nagyon örült neki. A délelőttöm ennyiből állt. Nem mentem kisebb biciklitúrára, hanem tanultam.. Ami mostanában nem a szokásom, mert nincsen hozzá nagy kedvem. Délután Sheryllel játszottam. Szereztem neki egy szivacslabdát. Tisztára olyan, mint egy kutya, pedig farkas. Nagyon szelíd. Napról napra nagyobb. Este az egész család beült a tévé elé. Ilyen nem sokszor van. Ment valami tehetségkutató műsor. Sokat röhögtünk, ahogy ott szerencsétlenkedtek egyesek. Tudjuk, nem szép dolog... Akkor néztünk igazán, amikor megjelent a képernyőn egy idős néni. Ősz haja fel volt kontyozva. Lila csillogós feszülős ruha volt rajta, topánkával. Olyan ismerős volt. Nagyon. Amikor megkérdezték mi a neve, valamit krákogott. Ez Bözse néni! Igen, az a Bözse néni aki az utca végén lakik, és hasmenést okozott az egész családnak. Te jó ég! Mit keres a tévében? Főleg egy tehetségkutatóban? Pár perc múlva ki is derült. Andris majdnem félrenyelte a pattogatott kukoricát, apának meg már csurogtak a könnyei. Először elkezdett valamit ordibálni a néni. Hasonlított az oroszlánkirály zenéjéhez az eleje. Utána megszólalt az alapzene. Bözse néni elkezdett ugrálni és énekelni. A Gangnam style volt az. A zsűri szóhoz sem jutott. A néni végigkornyikálta a Gangnamot, majd egy skálával átváltott Beyoncé If I were a boy- jába. Éneklés (?) közben ritmusra tapsikolt a kezével, meg csápolt saját magának. Nagyon nagyon vicces volt ez a Gangnam If I were a boy mix együtt. De ez még semmi. Elkezdte a következő dalt. Rihanna: Unfaithful-t. Kicsit nagyon gyorsított változatban. Reppes hatásban . A végén meg rikácsolt egy mondatot nagyon gyorsan. Elsőre nem értettem, de utána leesett. Ezt mondta: " Négy lába van asztal de nem szék boldog karácsonyt!". Ööö.. hát oké. Boldog karácsonyt? Az még kicsit messze van.. Bár nem annyira. A zsűri elképedten nézett Bözsére. Az egyikük megkérdezte, hogy milyen kategóriában indult. Erre Bözsi nem szólt semmit. A raszta hajú zsűritag ( nem ismerem őket) megkérdezte, hogy humor, szórakoztatásban. Néni először furcsán nézett, utána elkezdett bólogatni. Nagyon megdicsérték... És tovább jutott!! Ez azért mégsem lehet. A bolondos Bözsi lila feszülő ruhában vinnyogva a következő fordulóban is ott lesz? Na ne... Szét fogom magam röhögni. A végén még megnyeri ! Lehet viszek neki gratulálás képpen hashajtós sütit.. Na jó, nem vagyok ilyen szemét. Ez volt a nap csúcspontja. Este röhögve aludtam el. Még visszagondolni is rémes :D.
Hozom is gyorsana következő részt. Az előző túl rövidre sikerült. Lehet, hogy még kicsit kibővítem később. A szünet alatt lehet sűrűbben hozok részeket.
november 16. vasárnap
Reggel boldogan ébredtem fel. Megyünk kecajozni! ... Mégsem. Az a fránya eső szakadt. Ezt most direkt csinálja az időjárás velem? Bekapcsoltam a gépem. Villogott is a sok üzenet a barátnőimtől, hogy nem tudunk menni, és hogy mikor pótoljuk be. Valamikor feltétlenül. Nagyon jó a csajokkal biciklizni. Nyáron egy kissebb zivatar utánmentünk el. Lili (ki más) kitalálta, hogy menjünk keresztül az erdőn. Kicsit pocsolyás, vizes volt minden. Julcsi elcsúszott a kecajjal a sáros ösvényen. Bele egy kissebb, de annál undorítóbb sárpocsolyába. Fehér pólója tiszta mocsok lett. Ameddigre átértünk az erdőn, a sárdarabkák rá is ragadtak rendesen. Akkor Julcsinak tetszett egy srác az osztályból, Tomi, aki már elment a suliból év elején, mert kiköltöztek Svájcba. Na szóval, a főtér melletti kisebb utcában mentünk éppen, és ez a Tomi gyerek jött velünk szemben. A Julcsi úgy lesápadt. Elkezdett ott hisztizni ( de csak halkan ☺) hogy milyen ciki ebben a pólóban így. Nekünk "takarni" kellett őt. Amikor elmentünk mellette jó hangosat köszöntünk neki. Gyorsan száguldottunk a bicajjal. Amúgy nem is köszönt vissza, és szerintem nem nagyon érdekelte, hogy Julcsinak sáros a pólója. Végül a mi kis barátnőnk mélyet sóhajtott, de rögtön tök depis lett, hogy nem is köszönt ez a Tomi gyerek. Ő volt a legbunkóbb az osztályban. Nem is bánom, hogy elhúzták innen a csíkot. Visszatérve a reggelemhez. Egy órát dumáltam egyszerre mind a három barátnőmmel, a Mickey egeres pozsimben, az ágyamon feküdve. Nem volt könnyű visszareagálni mindenkinek egyszerre. Azt birom, hogy én ha rögtön visszaírok, a másik fél két vagy három perc múlva ír vissza, de ha én írok vissza egy percnél több idő után, akkor már le vagyok cseszve. Kitárgyaltunk mindent. Tisztára el is felejtettem, hogy holnapra, angolra meg kellett tanulni párbeszédet, úgyhogy chatelés után nekiálltam tanulni. Még mindig pizsiben. Egy óra alatt tanultam meg. Két oldalas volt a szöveg. Úgy utálom. Mostanában mindig ilyeneket kell megtanulni. Ha már így tanultam, akkor meg is csináltam a többi leckét. Fizikát is átnéztem, lehet írunk holnap röpdogát. A matek és a fizika, meg a kémia nem az erősségem. A többi tantárgyból nagyjából jól állok. Mateknál az egyik példát egyáltalán nem értettem. Sheryl sem tudott segíteni (nem mintha tudna beszélni egy farkas, de inkább nem mondogatom, mert megszólal, és a frászt hozza rám). Ki az a házban aki segítene? Apa vagy anya. Gyorsan felöltöztem. Azért mégsem szaladgálhatok Mickey egeres pizsamában a házban. Pedig nagyon cukker ☺! A szüleimet a konyhában találtam meg. Megmutattam a példát.
-Egy nyolcadikos matematikafeladatot csak meg tudok oldani..- vette a kezébe a füzetemet anyu. De semmire nem ment vele. Azt mondta, erre már nem emlékszik. Apa pedig nem volt matekzseni. Na, kitől örököltem? Már már úgy döntöttem, hagyom az egészet, és nem csinálom meg, amikor Matyi szaladt le a lépcsőn. Félve megszólítottam.
-Matyi!
-Igen?- nézett rám meglepetten..és beszélt! Haljátok, tud beszélni.
-Tudnál nekem segíteni a matekban?
-Aha... De miért nem Nicolast kéred?
-Miért kéne Nicolast kérnem?
-Mindegy. Semmi. Gyere, segítek.- leültünk a konyhaasztalhoz. Elmagyarázta az egészet az elejétől. Én, aki tök sötét ehhez a tantárgyhoz, meg is értettem. Na, ilyenre még a Truckpó sem képes. Ha holnap írunk, akkor tuti ötös lesz.. na jó, négyes. Akkor biztosan csodálkozna, és ezt mondaná: " Nohát. Barabás kisasszony! Most világtörténelmet írunk. Hát, ilyet.. Na azonnal húzzon innen a dolgozatával eggyütt, ne is lássam!" Azért nem bízom el magam.. Egy Milkacsokival köszöntem meg a korrepetálást. Matyesz nagyon örült neki. A délelőttöm ennyiből állt. Nem mentem kisebb biciklitúrára, hanem tanultam.. Ami mostanában nem a szokásom, mert nincsen hozzá nagy kedvem. Délután Sheryllel játszottam. Szereztem neki egy szivacslabdát. Tisztára olyan, mint egy kutya, pedig farkas. Nagyon szelíd. Napról napra nagyobb. Este az egész család beült a tévé elé. Ilyen nem sokszor van. Ment valami tehetségkutató műsor. Sokat röhögtünk, ahogy ott szerencsétlenkedtek egyesek. Tudjuk, nem szép dolog... Akkor néztünk igazán, amikor megjelent a képernyőn egy idős néni. Ősz haja fel volt kontyozva. Lila csillogós feszülős ruha volt rajta, topánkával. Olyan ismerős volt. Nagyon. Amikor megkérdezték mi a neve, valamit krákogott. Ez Bözse néni! Igen, az a Bözse néni aki az utca végén lakik, és hasmenést okozott az egész családnak. Te jó ég! Mit keres a tévében? Főleg egy tehetségkutatóban? Pár perc múlva ki is derült. Andris majdnem félrenyelte a pattogatott kukoricát, apának meg már csurogtak a könnyei. Először elkezdett valamit ordibálni a néni. Hasonlított az oroszlánkirály zenéjéhez az eleje. Utána megszólalt az alapzene. Bözse néni elkezdett ugrálni és énekelni. A Gangnam style volt az. A zsűri szóhoz sem jutott. A néni végigkornyikálta a Gangnamot, majd egy skálával átváltott Beyoncé If I were a boy- jába. Éneklés (?) közben ritmusra tapsikolt a kezével, meg csápolt saját magának. Nagyon nagyon vicces volt ez a Gangnam If I were a boy mix együtt. De ez még semmi. Elkezdte a következő dalt. Rihanna: Unfaithful-t. Kicsit nagyon gyorsított változatban. Reppes hatásban . A végén meg rikácsolt egy mondatot nagyon gyorsan. Elsőre nem értettem, de utána leesett. Ezt mondta: " Négy lába van asztal de nem szék boldog karácsonyt!". Ööö.. hát oké. Boldog karácsonyt? Az még kicsit messze van.. Bár nem annyira. A zsűri elképedten nézett Bözsére. Az egyikük megkérdezte, hogy milyen kategóriában indult. Erre Bözsi nem szólt semmit. A raszta hajú zsűritag ( nem ismerem őket) megkérdezte, hogy humor, szórakoztatásban. Néni először furcsán nézett, utána elkezdett bólogatni. Nagyon megdicsérték... És tovább jutott!! Ez azért mégsem lehet. A bolondos Bözsi lila feszülő ruhában vinnyogva a következő fordulóban is ott lesz? Na ne... Szét fogom magam röhögni. A végén még megnyeri ! Lehet viszek neki gratulálás képpen hashajtós sütit.. Na jó, nem vagyok ilyen szemét. Ez volt a nap csúcspontja. Este röhögve aludtam el. Még visszagondolni is rémes :D.
2014. december 13., szombat
8. rész
Mézeskalács!(ezt most köszönésnek szántam)
Igen, nagyon szégyellem, egyre ritkábban hozom a fejezeteket. Elnézéseteket kérem. Megpróbálok rendszeresen írni. Márha a szabadidőm megengedi. Ma nekünk lett volna suli, mivel beteg vagyok és nem mentem, ezért volt időm megírni egy kis rövidebb részt.
november 15. szombat
Reggel fél nyolckor keltem fel. A drága kis farkasom még ott szunyókált a kis kosarában, a szobám sarkában. Felöltöztem majd kilopóztam az ajtón. A házban nagy csönd honolt. Kimentem a kertbe. Már eléggé hideg van. Olyan igazi novemberi buggyant idő volt. A fészerben találtam egy pöttyös labdát. Milyen rég labdáztam. Fölfele dobáltam. Egyszer úgy dobtam, hogy közben felugrottam. Ugrottam, és dobtam a labdát. Felemelkedtem....Lebegtem. Közben a labda leesett. Hogy kell lemenni? Elkezdtem össze-vissza rugkapálni a levegőben. Lejutottam valahogy a földre. Begfogtam a labdát, megint fölhajítottam. Nagyon jó érzés volt. A fenti emeleti ablakban megláttam egy arcot. Na, ki az aki engem figyel. Most baromi jó. Felugrottam, és odakalimpáltam ahhoz az ablakhoz. Nicolas volt. Ott lebegtem az ablak előtt. Fenyegetően megráztam az ujjam.
-Ne nézzél!- szerintem nem hallotta. De biztos gondolta, mit akarok.. Nem biztos. Inkább otthagytam. Visszamentem labdázni. Pár perc múlva, amikor el akartam kapni a levegőben a labdát, valaki félrelökött.
-Hé! Nicolas!
-Gyere, vedd el!- és elsuhant, mint egy madár. Én meg kalimpáltam utána. Andris is megjelent. Ő is repült. Olyan jó volt. A játékunknak anya vetett véget.
-Gigi! Andris! Ni..Ni..Nicolas! Mégis hogy képzelitek?! Azonnal gyertek be!- leereszkedtünk a földre. Anya behívott minket a dolgozószobába.
-Andriskám, Nicolas! Hányszor mondtam, hogy láthatóan nappal ne repkedjetek??
-Bocsánat.-hajtotta le a fejét Nicolas.
-Most m'é'? Gigi is repült.-rántotta meg a vállát öcsi.
-András! Gigi még nincs beavatva! Neki ezt nem kellett tudnia!!
-Akkor ideje lenne, mert sok hülyeséget csinálhat, ami veszélybe sodorhat mindenkit.
-Nem! Egyenlőre nem lehet. Gigi, mostmár azt legalább tudod, hogy repülni nappal csak láthatatlanul lehet.
-Oké.Na, én megyek.-fölmentem a szobámba. Előszedtem egy A/4-es lapot, ráírtam, hogy Szabályok.
Igen, nagyon szégyellem, egyre ritkábban hozom a fejezeteket. Elnézéseteket kérem. Megpróbálok rendszeresen írni. november 15. szombat
Reggel fél nyolckor keltem fel. A drága kis farkasom még ott szunyókált a kis kosarában, a szobám sarkában. Felöltöztem majd kilopóztam az ajtón. A házban nagy csönd honolt. Kimentem a kertbe. Már eléggé hideg van. Olyan igazi novemberi buggyant idő volt. A fészerben találtam egy pöttyös labdát. Milyen rég labdáztam. Fölfele dobáltam. Egyszer úgy dobtam, hogy közben felugrottam. Ugrottam, és dobtam a labdát. Felemelkedtem....Lebegtem. Közben a labda leesett. Hogy kell lemenni? Elkezdtem össze-vissza rugkapálni a levegőben. Lejutottam valahogy a földre. Begfogtam a labdát, megint fölhajítottam. Nagyon jó érzés volt. A fenti emeleti ablakban megláttam egy arcot. Na, ki az aki engem figyel. Most baromi jó. Felugrottam, és odakalimpáltam ahhoz az ablakhoz. Nicolas volt. Ott lebegtem az ablak előtt. Fenyegetően megráztam az ujjam.
-Ne nézzél!- szerintem nem hallotta. De biztos gondolta, mit akarok.. Nem biztos. Inkább otthagytam. Visszamentem labdázni. Pár perc múlva, amikor el akartam kapni a levegőben a labdát, valaki félrelökött.
-Hé! Nicolas!
-Gyere, vedd el!- és elsuhant, mint egy madár. Én meg kalimpáltam utána. Andris is megjelent. Ő is repült. Olyan jó volt. A játékunknak anya vetett véget.
-Gigi! Andris! Ni..Ni..Nicolas! Mégis hogy képzelitek?! Azonnal gyertek be!- leereszkedtünk a földre. Anya behívott minket a dolgozószobába.
-Andriskám, Nicolas! Hányszor mondtam, hogy láthatóan nappal ne repkedjetek??
-Bocsánat.-hajtotta le a fejét Nicolas.
-Most m'é'? Gigi is repült.-rántotta meg a vállát öcsi.
-András! Gigi még nincs beavatva! Neki ezt nem kellett tudnia!!
-Akkor ideje lenne, mert sok hülyeséget csinálhat, ami veszélybe sodorhat mindenkit.
-Nem! Egyenlőre nem lehet. Gigi, mostmár azt legalább tudod, hogy repülni nappal csak láthatatlanul lehet.
-Oké.Na, én megyek.-fölmentem a szobámba. Előszedtem egy A/4-es lapot, ráírtam, hogy Szabályok.
- Repülni nappal csak láthatatlanul lehet. [ saját megjegyzés: a villanyoszlopok felett három méterrel. Vigyázni kell, nehogy nekemjöjjön egy madár.]
- A beavatás napján jogomban áll mindent megtudni. Az előtt csak keveset.
7. rész
november 14. péntek
Az elmúlt napokban nem történt velem semmi, és nem is tudtam meg többet, mint amennyit a hét elején tudtam. Lili próbált keresgélni, de neki sem sikerült találni bármi információt. Cseni egyre idegesítőbb. Az még oké, hogy kicsit olyan, mint Lili (igen, ugyanolyan agy károsult.) de ez már szerintem túlzás. Olyan szintű feltűnési viszketegsége (vagy mit szoktak olyankor mondani) van, hogy az már fáj. Folyton ott rángatja magát, meg picsog mint a Kincsőék. Matyi már egyre többet beszél, kezd feloldódni. Nicolas? Nos, Nicolas nem változott semmit. Tök kedves, meg minden, segít stb. ,de még mindig nem képes semmit sem mondani, merthogy a törvény tiltja. Milyen törvény? Tegnap megemlítettem neki, a könyves izét, hogy megtaláltam azt a könyvtárat, és nem láttam egy betűt sem. Na, ezen jót röhögött..én nem röhögtem. Ezt mondta: " Mondtam, hogy majd mindent a maga idejében megtudhatsz. Addig pedig rohadtul fölösleges turkálnod a kastély titkaiban, Lilivel keresned a neten, nem fogsz jutni semmire! Már, bocs, de néha vicces látványt nyújtasz ahogyan tombolsz, hogy tudni akarsz mindent, de számomra sokszor elszomorító, hogy ennyire nemvagy képes felfogni, hogy mindent a maga ideében. És most tudom, hogy úristen de megbántottalak, és ott fogsz bőgni Lilinek, de ezt már el kellett mondanom neked. Tudd, nem akartalak bántani". Nagyjából ennyi. Igen, megsértődtem, igen, beszéltem Lilivel, de mindez öt percig tartott. Hangsúlyozom, öt percig! Lili segített ezeknek a mondatoknak a tartalmát eljuttatni az agyamig. Igen, tombolok, hogy nem tudok semmit. Én igenis fel vagyok háborodva. Jó, jó.. biztos minden ember nagyon nyugodt lenne, ülne a kandalló mellett kavargatná a kakaóját, közben nyugodtan nézne ki az ablakon, a szakadó esőt bámúlva, tele életörömmel, boldogsággal, hog yő majd valamikor messzi-messzi időben megtudja, hogy ki valójában, miért, és mi a feladata, ki a családja valójában. Na persze! Végül lenyugodtam. De csak látszólag. Igen, voltak nyilvános kitöréseim (amik nagyon cikisek voltak) amik mostmár nem lesznek. Megpróbálok normálisan viselkedni, nem úgy mint egy idegbeteg, de attólmég figyelni fogok mindent. Mindent, ami körülöttem történik. Azzal is juthatok talán valamivel előbbre. Nem is meséltem még a farkasomról. Sherylnek neveztem el. Nagyon édi. Nagyon keveset eszik, de jó húsban van. Sokat játszok vele. Suli után, mikor jövök haza, már ott vár a kapuban. Anyáéknak is megmutattam. Minden kifogás nélkül beleegyeztek, hogy velem maradhasson. Lili Szerdán átjött, és majdnem szétdögönyözte. Nicolas semmi véleményt nem mutatott. Andris nagyon örült neki.
Ma reggel Sheryl ébresztett. Belehörgött a fülembe. Na én úgy megijedtem. Szerencsére nem volt semmi baja, csak hülyéskedett. Farkas-hülyéskedett. Blah. Tiszta nyál lett a fülem.
-Sheryl!- parancsoltam rá. Rögtön abbahagyta. Zúztam is a fürdőbe. Ma a szokásosnál is hamarabb elkészültem. Andriska negyed nyolckor jött le a konyhába. Az ikrekkel nem találkoztam. Egyedül mentem a suliba, most kivételesen bicajjal. Félre odaértem. Lili rögtön letámadott, hogy mik az új fejlemények, de sokkal nem tudtam szolgálni. Nem is beszélgettünk sokat, mert mindketten földrajzra tanultunk. Az osztálytársak ahogyan megérkeztek, és meglátták, hogy tanulunk, rögtön kérdezgették, hogy dogát írunk. Attól, hogy ketten tanulunk, attól még miért kéne dogát írnunk? Nem is írtunk. Vettük tovább Európát. Ja, és Nicolasék nem jöttek suliba. Második órában, irodalmon csak a szokásos volt. Az a pár ember beszélgetett Ady verseiről a tanárnővel, oszt ennyi. Kajaszünetben kaptunk iskolatejet. Lilivel Csenit cikiztük. Hát, én mondtam neki valamit, mire átnyúlt Lili előtt, és rácsapott a combomra. Ez még nem is lenne nagy baj, csakhogy én a kezemben fogtam a tejes poharat Úgy megijdtem, hogy magamra berítottam az egészet. A pulcsim is és a gatyám is csupa tejes lett. Csenge pedig úgy elkezdett röhögni, hogy leesett a székről. Persze Julcsi és Lili sem néztek minket csöndben. Szerencsére a többiek nagyon el voltak foglalva, és nem vettek észre semmit. A padlóra is csöpögött tej. Feltöröltem zsepivel. A pulcsimat levettem. A gatyámat viszont nem tudtam átcserélni. Amikor mentem, hogy kidobjam a műanyag poharat, majdnem pofára estem, meg amikor ültem le a székre, a szék mellé huppantam le. Mondhatom, nagyon kellemes volt. Törin a kabátomat magamra terítettem, hogy ne látszódjon a tejfoltos gatyóm. Tesin most focizhattunk a másik osztállyal. Engem "teljesen véletlenül " gigáncsolt a csapattársam, Mari. De visszaütött a bosszú, mégha nem rajtam keresztül is, mert egy perc múlva Julcsi hasba rúgta... természetesen labdával. Bioszon a cigizésről meg ilyen dolgokról beszélgettünk, mert Erika lebukott a cigizéssel. Lehet, hogy igazgatóit is fog kapni. Hazafele menet belebotlottam öcsi haverjába, Vincébe.
-Szia Vince!
-Csá! Andris harmadik órában rosszul lett, és hazament.
-Komolyan? Ez most olyan szimulálásos, vagy pedig tényleg rosszul volt?- gyanakodtam.
-Hát...Neked elmondhatom, mert a nővére vagy, és elég jóba vagytok. Direkt ment haza. Azt mondta nekem, hogy halaszthatatlan ügye van.
-Halaszthatatlan ügy?- csodálkoztam.
-Aha. Na én mentem, majd mond meg neki, hogy hívjon fel.
-Oké, szia.- hát, miért is ment haza? Otthon anya és apa a konyhában voltak. Apa palacsintát próbált sütni, anya meg gyümölcssalátát készített. Andris is megjelent, és rögtön felráncigált a szobájába.
- Mi van már?
- Rájöttem!- jelentette ki büszkén.
-Aha.. és mi van meg?
-Figyelj! Beszéltem Clara nénivel. Bocsánat, Clarával. Elmondtam neki mindent, amit te nekem mondtál.
-De miért?- dühödtem fel.
-Csak. Szóval. Elmondtam mindent. Erre ő kicsit csodálkozott, majd elnevette magát. Azt mondta, Nicolas mindent túlságosan is túlzásba visz. Szabad ebből az egészből tudnod valamit. Nem kell a beavatásodig értetlenül ülnöd..
-Várj! Beavatás?
-Aha, amikor kapsz a nyakadra egy.... egy tetkót. Egy farkasos tetkót.
-Mi?
-Egy ilyet.- mondta andris és megmutatta a tarkóját. Ott volt rajta egy farkasfej. Hogy mi? Andris már be van avatva? A kis sunyi!
-Ige, én is be vagyok avatva. Tudok is mindenről.
-De mióta?
-Öt évesen lettem beavatva. Nicolas is be van. Matyi nincs, és őt nem biztos, hogy be is lehet, de ez ,most nem lényeges. Jelenleg úgy döntöttem, hogy átveszem egy időre Nicolas helyét. Mert ő lenne a segítőt.
-Aha.
-Annyit lehet tudnod, hogy tudsz láthatatlan lenni, meg repülni. Repülni úgy tudsz, hogy felugrasz simán a levegőbe, és ennyi. A láthatatlanost már tudtad, és nem is értem, hogy jöttél rá. Na mindegy. Egy idő után majd át tudsz meni valahova máshova is. Előtte a könyvek betűi is láthatóvá válnak, ha már elég tapasztalt vagy.Remélem fel bírod dolgozni. Kisgyerekkorban ez nem furcsa. Nekem sem volt nehéz. Egy kisgyerek még hisz a mesékben, de egy ilyen idős már nem biztos.
-Hát.. én már nem csodálkozok semmin. Ja, amúgy Lili hisz az ilyen dolgokban.Ennyit akartál mondani?
-Ja.
-Köszi. Sokkal többet nem tudok, de már nem fogok beleszólni az idők járásába. Majd mindent a maga idejében.-öleltem meg.
-Gigi!
-Jólvan, na. Vince mondta, hogy hívd fel. Miért is jöttél el a suliból?
-Felhívom. Csak.- ennyi volt a volt a beszélgetésünk. Bementem a szobámba. Megírtam a leckéket. Holnap nincs suli. Ez az! Sheryllel is játszottam. Lilinek elmondtam mindent, aztán mentem aludni.
Az elmúlt napokban nem történt velem semmi, és nem is tudtam meg többet, mint amennyit a hét elején tudtam. Lili próbált keresgélni, de neki sem sikerült találni bármi információt. Cseni egyre idegesítőbb. Az még oké, hogy kicsit olyan, mint Lili (igen, ugyanolyan agy károsult.) de ez már szerintem túlzás. Olyan szintű feltűnési viszketegsége (vagy mit szoktak olyankor mondani) van, hogy az már fáj. Folyton ott rángatja magát, meg picsog mint a Kincsőék. Matyi már egyre többet beszél, kezd feloldódni. Nicolas? Nos, Nicolas nem változott semmit. Tök kedves, meg minden, segít stb. ,de még mindig nem képes semmit sem mondani, merthogy a törvény tiltja. Milyen törvény? Tegnap megemlítettem neki, a könyves izét, hogy megtaláltam azt a könyvtárat, és nem láttam egy betűt sem. Na, ezen jót röhögött..én nem röhögtem. Ezt mondta: " Mondtam, hogy majd mindent a maga idejében megtudhatsz. Addig pedig rohadtul fölösleges turkálnod a kastély titkaiban, Lilivel keresned a neten, nem fogsz jutni semmire! Már, bocs, de néha vicces látványt nyújtasz ahogyan tombolsz, hogy tudni akarsz mindent, de számomra sokszor elszomorító, hogy ennyire nemvagy képes felfogni, hogy mindent a maga ideében. És most tudom, hogy úristen de megbántottalak, és ott fogsz bőgni Lilinek, de ezt már el kellett mondanom neked. Tudd, nem akartalak bántani". Nagyjából ennyi. Igen, megsértődtem, igen, beszéltem Lilivel, de mindez öt percig tartott. Hangsúlyozom, öt percig! Lili segített ezeknek a mondatoknak a tartalmát eljuttatni az agyamig. Igen, tombolok, hogy nem tudok semmit. Én igenis fel vagyok háborodva. Jó, jó.. biztos minden ember nagyon nyugodt lenne, ülne a kandalló mellett kavargatná a kakaóját, közben nyugodtan nézne ki az ablakon, a szakadó esőt bámúlva, tele életörömmel, boldogsággal, hog yő majd valamikor messzi-messzi időben megtudja, hogy ki valójában, miért, és mi a feladata, ki a családja valójában. Na persze! Végül lenyugodtam. De csak látszólag. Igen, voltak nyilvános kitöréseim (amik nagyon cikisek voltak) amik mostmár nem lesznek. Megpróbálok normálisan viselkedni, nem úgy mint egy idegbeteg, de attólmég figyelni fogok mindent. Mindent, ami körülöttem történik. Azzal is juthatok talán valamivel előbbre. Nem is meséltem még a farkasomról. Sherylnek neveztem el. Nagyon édi. Nagyon keveset eszik, de jó húsban van. Sokat játszok vele. Suli után, mikor jövök haza, már ott vár a kapuban. Anyáéknak is megmutattam. Minden kifogás nélkül beleegyeztek, hogy velem maradhasson. Lili Szerdán átjött, és majdnem szétdögönyözte. Nicolas semmi véleményt nem mutatott. Andris nagyon örült neki.
Ma reggel Sheryl ébresztett. Belehörgött a fülembe. Na én úgy megijedtem. Szerencsére nem volt semmi baja, csak hülyéskedett. Farkas-hülyéskedett. Blah. Tiszta nyál lett a fülem.
-Sheryl!- parancsoltam rá. Rögtön abbahagyta. Zúztam is a fürdőbe. Ma a szokásosnál is hamarabb elkészültem. Andriska negyed nyolckor jött le a konyhába. Az ikrekkel nem találkoztam. Egyedül mentem a suliba, most kivételesen bicajjal. Félre odaértem. Lili rögtön letámadott, hogy mik az új fejlemények, de sokkal nem tudtam szolgálni. Nem is beszélgettünk sokat, mert mindketten földrajzra tanultunk. Az osztálytársak ahogyan megérkeztek, és meglátták, hogy tanulunk, rögtön kérdezgették, hogy dogát írunk. Attól, hogy ketten tanulunk, attól még miért kéne dogát írnunk? Nem is írtunk. Vettük tovább Európát. Ja, és Nicolasék nem jöttek suliba. Második órában, irodalmon csak a szokásos volt. Az a pár ember beszélgetett Ady verseiről a tanárnővel, oszt ennyi. Kajaszünetben kaptunk iskolatejet. Lilivel Csenit cikiztük. Hát, én mondtam neki valamit, mire átnyúlt Lili előtt, és rácsapott a combomra. Ez még nem is lenne nagy baj, csakhogy én a kezemben fogtam a tejes poharat Úgy megijdtem, hogy magamra berítottam az egészet. A pulcsim is és a gatyám is csupa tejes lett. Csenge pedig úgy elkezdett röhögni, hogy leesett a székről. Persze Julcsi és Lili sem néztek minket csöndben. Szerencsére a többiek nagyon el voltak foglalva, és nem vettek észre semmit. A padlóra is csöpögött tej. Feltöröltem zsepivel. A pulcsimat levettem. A gatyámat viszont nem tudtam átcserélni. Amikor mentem, hogy kidobjam a műanyag poharat, majdnem pofára estem, meg amikor ültem le a székre, a szék mellé huppantam le. Mondhatom, nagyon kellemes volt. Törin a kabátomat magamra terítettem, hogy ne látszódjon a tejfoltos gatyóm. Tesin most focizhattunk a másik osztállyal. Engem "teljesen véletlenül " gigáncsolt a csapattársam, Mari. De visszaütött a bosszú, mégha nem rajtam keresztül is, mert egy perc múlva Julcsi hasba rúgta... természetesen labdával. Bioszon a cigizésről meg ilyen dolgokról beszélgettünk, mert Erika lebukott a cigizéssel. Lehet, hogy igazgatóit is fog kapni. Hazafele menet belebotlottam öcsi haverjába, Vincébe.
-Szia Vince!
-Csá! Andris harmadik órában rosszul lett, és hazament.
-Komolyan? Ez most olyan szimulálásos, vagy pedig tényleg rosszul volt?- gyanakodtam.
-Hát...Neked elmondhatom, mert a nővére vagy, és elég jóba vagytok. Direkt ment haza. Azt mondta nekem, hogy halaszthatatlan ügye van.
-Halaszthatatlan ügy?- csodálkoztam.
-Aha. Na én mentem, majd mond meg neki, hogy hívjon fel.
-Oké, szia.- hát, miért is ment haza? Otthon anya és apa a konyhában voltak. Apa palacsintát próbált sütni, anya meg gyümölcssalátát készített. Andris is megjelent, és rögtön felráncigált a szobájába.
- Mi van már?
- Rájöttem!- jelentette ki büszkén.
-Aha.. és mi van meg?
-Figyelj! Beszéltem Clara nénivel. Bocsánat, Clarával. Elmondtam neki mindent, amit te nekem mondtál.
-De miért?- dühödtem fel.
-Csak. Szóval. Elmondtam mindent. Erre ő kicsit csodálkozott, majd elnevette magát. Azt mondta, Nicolas mindent túlságosan is túlzásba visz. Szabad ebből az egészből tudnod valamit. Nem kell a beavatásodig értetlenül ülnöd..
-Várj! Beavatás?
-Aha, amikor kapsz a nyakadra egy.... egy tetkót. Egy farkasos tetkót.
-Mi?
-Egy ilyet.- mondta andris és megmutatta a tarkóját. Ott volt rajta egy farkasfej. Hogy mi? Andris már be van avatva? A kis sunyi!
-Ige, én is be vagyok avatva. Tudok is mindenről.
-De mióta?
-Öt évesen lettem beavatva. Nicolas is be van. Matyi nincs, és őt nem biztos, hogy be is lehet, de ez ,most nem lényeges. Jelenleg úgy döntöttem, hogy átveszem egy időre Nicolas helyét. Mert ő lenne a segítőt.
-Aha.
-Annyit lehet tudnod, hogy tudsz láthatatlan lenni, meg repülni. Repülni úgy tudsz, hogy felugrasz simán a levegőbe, és ennyi. A láthatatlanost már tudtad, és nem is értem, hogy jöttél rá. Na mindegy. Egy idő után majd át tudsz meni valahova máshova is. Előtte a könyvek betűi is láthatóvá válnak, ha már elég tapasztalt vagy.Remélem fel bírod dolgozni. Kisgyerekkorban ez nem furcsa. Nekem sem volt nehéz. Egy kisgyerek még hisz a mesékben, de egy ilyen idős már nem biztos.
-Hát.. én már nem csodálkozok semmin. Ja, amúgy Lili hisz az ilyen dolgokban.Ennyit akartál mondani?
-Ja.
-Köszi. Sokkal többet nem tudok, de már nem fogok beleszólni az idők járásába. Majd mindent a maga idejében.-öleltem meg.
-Gigi!
-Jólvan, na. Vince mondta, hogy hívd fel. Miért is jöttél el a suliból?
-Felhívom. Csak.- ennyi volt a volt a beszélgetésünk. Bementem a szobámba. Megírtam a leckéket. Holnap nincs suli. Ez az! Sheryllel is játszottam. Lilinek elmondtam mindent, aztán mentem aludni.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)