9. rész

Hali!

Hozom is gyorsana következő részt. Az előző túl rövidre sikerült. Lehet, hogy még kicsit kibővítem később. A szünet alatt lehet sűrűbben hozok részeket.


november 16. vasárnap

Reggel boldogan ébredtem fel. Megyünk kecajozni! ... Mégsem. Az a fránya eső szakadt. Ezt most direkt csinálja az időjárás velem? Bekapcsoltam a gépem. Villogott is a sok üzenet a barátnőimtől, hogy nem tudunk menni, és hogy mikor pótoljuk be. Valamikor feltétlenül. Nagyon jó a csajokkal biciklizni. Nyáron egy kissebb zivatar utánmentünk el. Lili (ki más) kitalálta, hogy menjünk keresztül az erdőn. Kicsit pocsolyás, vizes volt minden. Julcsi elcsúszott a kecajjal a sáros ösvényen. Bele egy kissebb, de annál undorítóbb sárpocsolyába. Fehér pólója tiszta mocsok lett. Ameddigre átértünk az erdőn, a sárdarabkák rá is ragadtak rendesen. Akkor Julcsinak tetszett egy srác az osztályból, Tomi, aki már elment a suliból év elején, mert kiköltöztek Svájcba. Na szóval, a főtér melletti kisebb utcában mentünk éppen, és ez a Tomi gyerek jött velünk szemben. A Julcsi úgy lesápadt. Elkezdett ott hisztizni ( de csak halkan ☺) hogy milyen ciki ebben a pólóban így.  Nekünk "takarni" kellett őt. Amikor elmentünk mellette jó hangosat köszöntünk neki. Gyorsan száguldottunk a bicajjal. Amúgy nem is köszönt vissza, és szerintem nem nagyon érdekelte, hogy Julcsinak sáros a pólója. Végül a mi kis barátnőnk mélyet sóhajtott, de rögtön tök depis lett, hogy nem is köszönt ez a Tomi gyerek. Ő volt a legbunkóbb az osztályban. Nem is bánom, hogy elhúzták innen a csíkot. Visszatérve a reggelemhez. Egy órát dumáltam egyszerre mind a három barátnőmmel, a Mickey egeres  pozsimben, az ágyamon feküdve. Nem volt könnyű visszareagálni mindenkinek egyszerre. Azt birom, hogy én ha rögtön visszaírok, a másik fél két vagy három perc múlva ír vissza, de ha én írok vissza egy percnél több idő után, akkor már le vagyok cseszve. Kitárgyaltunk mindent. Tisztára el is felejtettem, hogy holnapra, angolra meg kellett tanulni párbeszédet, úgyhogy chatelés után nekiálltam tanulni. Még mindig pizsiben. Egy óra alatt tanultam meg. Két oldalas volt a szöveg. Úgy utálom. Mostanában mindig ilyeneket kell megtanulni. Ha már így tanultam, akkor meg is csináltam a többi leckét. Fizikát is átnéztem, lehet írunk holnap röpdogát. A matek és a fizika, meg a kémia nem az erősségem. A többi tantárgyból nagyjából jól állok. Mateknál az egyik példát egyáltalán nem értettem. Sheryl sem tudott segíteni (nem mintha tudna beszélni egy farkas, de inkább nem mondogatom, mert megszólal, és a frászt hozza rám). Ki az a házban aki segítene? Apa vagy anya. Gyorsan felöltöztem. Azért mégsem szaladgálhatok Mickey egeres pizsamában a házban. Pedig nagyon cukker ☺! A szüleimet a konyhában találtam meg. Megmutattam a példát.
-Egy nyolcadikos matematikafeladatot csak meg tudok oldani..- vette a kezébe a füzetemet anyu. De semmire nem ment vele. Azt mondta, erre már nem emlékszik. Apa pedig nem volt matekzseni. Na, kitől örököltem? Már már úgy döntöttem, hagyom az egészet, és nem csinálom meg, amikor Matyi szaladt le a lépcsőn. Félve megszólítottam.
-Matyi!
-Igen?- nézett rám meglepetten..és beszélt! Haljátok, tud beszélni.
-Tudnál nekem segíteni a matekban?
-Aha... De miért nem Nicolast kéred?
-Miért kéne Nicolast kérnem?
-Mindegy. Semmi. Gyere, segítek.- leültünk a konyhaasztalhoz. Elmagyarázta az egészet az elejétől. Én, aki tök sötét ehhez a tantárgyhoz, meg is értettem. Na, ilyenre még a Truckpó sem képes. Ha holnap írunk, akkor tuti ötös lesz.. na jó, négyes. Akkor biztosan csodálkozna, és ezt mondaná: " Nohát. Barabás kisasszony! Most világtörténelmet írunk. Hát, ilyet.. Na azonnal húzzon innen a dolgozatával eggyütt, ne is lássam!" Azért nem bízom el magam.. Egy Milkacsokival köszöntem meg a korrepetálást. Matyesz nagyon örült neki. A délelőttöm ennyiből állt. Nem mentem kisebb biciklitúrára, hanem tanultam.. Ami mostanában nem a szokásom, mert nincsen hozzá nagy kedvem. Délután Sheryllel játszottam. Szereztem neki egy szivacslabdát. Tisztára olyan, mint egy kutya, pedig farkas. Nagyon szelíd. Napról napra nagyobb. Este az egész család beült a tévé elé. Ilyen nem sokszor van. Ment valami tehetségkutató műsor. Sokat röhögtünk, ahogy ott szerencsétlenkedtek egyesek. Tudjuk, nem szép dolog... Akkor néztünk igazán, amikor megjelent a képernyőn egy idős néni. Ősz haja fel volt kontyozva. Lila csillogós feszülős ruha volt rajta, topánkával. Olyan ismerős volt. Nagyon. Amikor megkérdezték mi a neve, valamit krákogott. Ez Bözse néni! Igen, az a Bözse néni aki az utca végén lakik, és hasmenést okozott az egész családnak. Te jó ég! Mit keres a tévében? Főleg egy tehetségkutatóban? Pár perc múlva ki is derült. Andris majdnem félrenyelte a pattogatott kukoricát, apának meg már csurogtak a könnyei. Először elkezdett valamit ordibálni a néni. Hasonlított az oroszlánkirály zenéjéhez az eleje. Utána megszólalt az alapzene. Bözse néni elkezdett ugrálni és énekelni. A Gangnam style volt az. A zsűri szóhoz sem jutott. A néni végigkornyikálta a Gangnamot, majd egy skálával átváltott Beyoncé If I were a boy- jába. Éneklés (?) közben ritmusra tapsikolt a kezével, meg csápolt saját magának. Nagyon nagyon vicces volt ez a Gangnam If I were a boy mix együtt. De ez még semmi. Elkezdte a következő dalt. Rihanna: Unfaithful-t. Kicsit nagyon gyorsított változatban. Reppes hatásban . A végén meg rikácsolt egy mondatot nagyon gyorsan. Elsőre nem értettem, de utána leesett. Ezt mondta: " Négy lába van asztal de nem szék boldog karácsonyt!". Ööö.. hát oké. Boldog karácsonyt? Az még kicsit messze van.. Bár nem annyira. A zsűri elképedten nézett Bözsére. Az egyikük megkérdezte, hogy milyen kategóriában indult. Erre Bözsi nem szólt semmit. A raszta hajú zsűritag ( nem ismerem őket) megkérdezte, hogy humor, szórakoztatásban. Néni először furcsán nézett, utána elkezdett bólogatni. Nagyon megdicsérték... És tovább jutott!! Ez azért mégsem lehet. A bolondos Bözsi lila feszülő ruhában vinnyogva a következő fordulóban is ott lesz? Na ne... Szét fogom magam röhögni. A végén még megnyeri ! Lehet viszek neki gratulálás képpen hashajtós sütit.. Na jó, nem vagyok ilyen szemét. Ez volt a nap csúcspontja. Este röhögve aludtam el. Még visszagondolni is rémes :D.