november 18. kedd
Tegnapi napom jól sikerült. Matekból írtunk röpit, és négyes alá lett. Rögtön kijavította a tanárnő. Örömömben majdnem táncra perdültem. A párpeszédre ötöst kaptam annak ellenére is, hogy egy picit belerontottam. Liliék is látták Vasárnap a Bözse nénit az előválogatón. Először el sem hitték, hogy ő. Az előadása hatására Csenge egész nap az If I were a boy-t énekelte. Először még oké volt, de a hatodik óra végére már elég idegesítő volt. A fiúk le is szólták, hogy mit énekel, és fogja már be. Más tegnap nem nagyon volt. Ma viszont... El is kezdem. Minden reggel ötkor, nem, ez nem kifejező. Minden hajnali ötkor kezdődött. Aludtam.. tök mélyen, legalábbis szerintem, mert arra ébredtem fel, hogy valaki ráz.
-Gigi! Keljél fel!- suttogta Matyi. Halálra rémített.
-Úristen! Te mit keresel itt?- ültem fel. A tök ciki kacsás pizsimben voltam. Jó, most kit érdekel Mátyás, de akkor is kacsás pizsama.
-Gyere, gyere gyorsan. Nicolas...- mondta szaggatottan. Felugrottam, és felszaladtunk az ő emeletjükre. Nicolas ott feküdt a földön. Eszméletlen volt.
-Mégis mit csináljak vele? Miért nem anyukádnak szóltál?- néztem ijedten.
-Neki nem szólhatok. Amúgy meg nem eszméletlen.- közelebb hajoltam hozzá. A szeme csukva volt. Összeszorította. Lélegzett, de úgy feküdt ott, mint egy darab fa.
-Nicolas!- suttogtam, de ő meg sem mozdult.
- Ordítást hallottam, meg ilyesféléket. Átjöttem hozzá, és láttam, ott rángatózik a földön. Szólogattam, de nem válaszol.- guggolt le Matyi a bátyja mellé.
-Hát, én nem tudom mit kell ilyenkor csinálni. Én szólnék Clarának..
-Nem, az nem lehet.
-Miért?
-Az most lényegtelen. Megvan! hozd ide Sherylt!- mondta Matyi. Visszaszaladtam a szobámba. Felébresztettem a farkasom. Rögtön felszaladt utánam. Ahogy beért a szobába. Megállt. Lassan odalépkedett Nicolas mellé. Megbökte az orrával a fejét. Azután odajött hozzánk, és kitessékelt minket. Szóval azt akarja, hogy hagyjuk magára a fiút. Mi kimentünk. Leültünk az ajtó elé. Vártunk. A nyakam nagyon égett...mintha sok ezer tűt beleszurkáltak volna. Borzalmas volt. Foggalmam sincs, meddig ültünk ott, de egyszer csak az idősebb iker kijött a szobából. Zilált volt.
-Gigi! Mutasd a nyakad!- parancsolta.
-He?
-A nyakad..mutasd.- odaálltam elé. Megnézte a nyakam.
-Ez az!- kiálltotta halkan.
-Mi ez az?
-Kezdődik a beavatás. Sikerült. Piroslik már a nyakad. A hét végére lehet ott lesz már a... a... tetkó.
-Hát, őszintén szólva eléggé fáj a nyakam.
-Igen, ez ezzel jár.
- Mivel?
-Hát a nyakfájással.- veregette meg a vállam (?). Hát... oké. Leültünk oda az ajtó elé. És még beszélgettünk.Kötetlenül. Mindenről dumáltunk. Sokat nevettem. ÁNem is gondoltam volna, hogy velük így is lehet beszélgetni. Hat órakor megjelent Attila feje a szemközti ajtóban.
-Hát ti?- csodálkozott.
-Beszélgetünk...Giginek kezdődik.- somolygott Nicolas.
-Hát ez szuper. Na de most mindenki menjen a szobájába. Mindjárt iskolába kell mennetek!- rázta meg a mutatóujját Meyer papi, és bement a fürdőszobába.
-Na, akkor majd talizunk suliban.- indultam el.
-Megyünk együtt ?- kérdezték egyszerre.
-Aha.-mosolyogtam.
-Amúgy jó a pizsamád! Nagyon cool!- kacsintott Nicolas. Úristen! El is felejtettem, hogy hálóruhában maradtam. Mostmár mindegy. Ha így elviseltek, akkor már akár paprikajancsi is lehetek. Na, azért nem. Gyorsan megfürödtem, utána pedig felöltöztem. A nyakamra hideg vizes borogatást raktam. Így nem annyira éreztem, hogy sajog. Küldtem egy SMS-t Lilinek.
<>Jössz velünk suliba? Tudod kikkel... ;) Mesélek majd... ☺:G
<> Aha... Felébresztettél :D
Hét óra volt ekkor. Még jó, hogy felébresztettem. Ahogyan ismerem, tuti elkésett volna. Reggelizni lerepültem. Szó szerint. Mellettem Andris repült.
-Szia Gigi!
-Cső öcsi!
-Ne hívj öcsinek!
-Oké, öcsi.
-Gizella!- röhögött. Anyáékkal reggeliztünk. Kakaóscsiga volt. Fél nyolckor csöngettek. Apa nyitott ajtót. Lili volt. Ki más? Ő is bekapott minimum három mini kakaóscsiguszt.
-Lilikém? Nem reggeliztél?- röhögtem.
-De, de ez a kedvencem... ... au. Nagyon fáj a hasam.
-Sokat ettél? Ismerős. Tessék igyál egy pohár vizet.
-Köcce. Fuh.- lihegett. Ekkor jött le a két iker. Lili átváltott a "jesszusittvanmatyi" üzemmódba.
-Hello Lili!- köszöntek.
-He-he-hell-lllo..-dadogott. Majdnem elröhögtem magam. Az én kis barátnőm nem szokott dadogni. Matyi is kicsit zavarban volt.. Tiszta cukik lennének.
-Megyünk? Andris jössz?-néztem tesóra, aki a táskáját húzta maga után.
-Já. Vince is csatlakozik majd a Körös utca végén ha nem baj.
-Nem. Na akkor menjünk.-kisebb tömeget alkotva indultunk el. Bözse néni kint ült a háza előtt. Sietősebbre vettük a lépdelést, mert volt már, hogy a néni miatt késtünk el. Mondtunk egy hangos csókolomot, meg megdicsértük, hogy milyen ügyes volt a tv-ben. Végül már hatan gyalogoltunk a Gadosba. Tök menő volt. A végzősök a lépcsőkön csöveltek, és valamit nagyon nagyon viccesnek tartottak.A röhögésüket jó messze el lehetett hallani. Ahogy beléptünk az aulába, szerintem mindnyájan meglepődtünk. Szólt az iskolarádió. Eddig nem is volt. Hallottam, hogy régen volt, és az egyik tanárnő csinálta pár diák segítségével, csak az a tanárnő nyugdíjba ment, és utána senki sem vállalta el ezt a feladatot. Bemondták, hogy lehet majd zenéket kérni. Az osztályteremben Julcsin, Csengén és Larán (?) kívűl senki sem volt bent. Mindenki a stúdió bejáratánál tolakodott. Lara vajon miért nem? Pár perc múlva megtudtam. Az első óránk ugye kémia volt. Itt ugye Julcsi mellett ülök. Mindenki lecuccolt a helyére. Az ikrek gyorsan kihúztak a teremből. Mentek ki az udvarra kosarazni. Lili odahúzott egy széket hozzánk. Együtt tanultunk. A könyvemet lapozgattam, amikor megállt mellettem valaki. Felnéztem. Lara volt.
-Nem bírom a burádat! Akkora egy szemét vagy! Azért ezt nem kellett volna.-nyafogta mérgesen. Hát, én sem bírom a buráját. De mit nem kellett volna?
-Aha. Rendben. Köszönöm hogy ezt a fontos infót megosztottad velem.- mosolyogtam rá.
-AAjj... hogy te milyen bunkó vagy.- csapkodott a levegőben, és kiszáguldott. Négyen maradtunk bent. Kihúztam a falból a hangszórót. Nem volt kedvem sulirádiót hallgatni.
- Ez meg mi volt?-fintorgott Csenge.
-Honnan tudjam. Lara úgy látszik a kiakadás szélén áll.-vontam meg a vállam.
- Eddig is ott állt. Én sejtem mi lehet a bajuk a misseknek.- vitte vissza a kémia könyvét Lili a padjára.
-Mi?
-Irigyek.
-Na de... mégis miért?
-Nicolas miatt.
-Mi van Nicolassal? A haverom és kész!
- De ők nem így látják.- mondta Julcsi.
-Aha. Hát, szuper.- aztán nem tudtuk folytatni, mert egy szerre becsődült az osztály örjöngve. Utána be is csöngettek. Kivételesen nem írtünk dolgozatot. Vettük tovább az anyagot. Majdnem bealudtam. Azért mégis ötkor keltem.A további órákban csak a szokásos volt. A Alexék vagy három beírással gazdagodtak. Marinak elkobozták a telefonját. A pasijával SMSezett. Órák után Andrissal jöttem haza. Matyiék maradtak kosár szakkörön. Itt nem a kosárfonóra gondolok, mert van olyan is... Délután láthatatlanná váltam, és megint bementem abba a könyvtárba. Kinyitottam az egyik könyvet. Végig lapoztam. Mindenhol csak az A betű látszódott. Érdekes. Tényleg, a nyakam nem annyira fájt, de azért érezni éreztem. Lehetséges, hogy minden nap egy-egy betű megjelenik, és a bevatás napján elbirom olvasni a könyvet. Nemsokára megtudok mindent. Este Sheryl eltűnt. Kerestem mindenfelé, de sehol nem akadtam a nyomára. Elment valahova. Kint is kerestem. De nem találtam. Bevallom, kicsit sírtam is. Remélem holnap megtalálom. Bár lehet hogy csak elbújt. Elég nagy a házunk. Én sem ismerem teljesen. Tarthatnék felfedezőtúrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése