Hát akkor itt a második rész is :)
november 2. vasárnap
Reggel kilenckor ébredtünk fel. Mindenki holt kómás volt.
-Lili! Hova raktad a papucsom?- krákogtam a rekedt reggeli hangomon. Lili azzal zárta tegnap a napját, hogy a plüss papucsommal csapkodta a párnámat. Hogy miért, fogalmam sincs.
-Ott van az ágyad alatt.- Reggelire csokis müzlit ettünk. Még beszélgettünk egy kicsit, utána hazamentek a lányok. Kint nagyon hűvös, borongós volt az idő. Délelőtt különösen nem is történt semmi megemlítésre való. Ebédnél csöndben ettünk. Amikor már a kirántott húsom utolsó darabjait majszoltam, apa megszólalt.
-Khm..-köszörülte meg a torkát, és mosolyogva végig nézett rajtunk. Végül anya szólalt meg.
-Gyerekek.... ömm.. úgy döntöttünk, hogy a harmadik emeletet kiadjuk egy régi barátunknak. Szombaton költöznek be.
-Aha.. az nagyon jó.- mondtam.
-Tegnap már találkozhattatok.- nézett rám apa, és majdnem elröhögte magát.
-Az a Meyer akárki?
-Igen. Ideköltöznek a feleségével és az iker fiaival.- állt fel anya és leszedte az asztalt. Én is segítettem neki. Délután nagyon unatkoztam. Leírhatatlanul, elmondhatatlanul unatkoztam. Nem... annyira, hogy az már nagyon fáj! Ilyen még soha az életben nem volt. Az ágyamon feküdtem, és bámultam a plafont. Valahogy bealudhattam. Megint ugyanazt álmodtam. Teljesen pontosan ugyanazt amit tegnap. Már sötét volt amikor felébredtem. Mivel semmi hasznos dolog nem jutott az eszembe, amit csinálhatnék, visszafeküdtem. Ezúttal nem álmodtam semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése