3. rész

mivel az előző rész eléggé rövid volt, itt a harmadik is :)


november 3. hétfő

Reggel az ágyam mellett, a földön ébredtem fel. Mi a franc? Biztosan legurultam. Feltápászkodtam, és kinéztem az ablakomon. Csak a szokásos hideg, kaki idő. A kertben álló fenyőfák szomorúan hajladoztak. Kilenc óra volt. A szokásos kilenc óra. Az a kilenc óra, aminek nincs értelme...Miket beszélek? Dehogynem van értelme! Reggeli! Levánszorogtam a konyhába. Andris már ott volt.
-Szasz Gigi!- vigyorgott, és öklös pacsiztunk.
-Semmi.-vontam meg a vállam.
-Valami baj van?- kérdezte, és az  arcában felfedeztem valami komolyságot, amit nem szoktam látni.
-Nincs. Nem...jól vagyok.-ráztam meg a fejem.
-Pedig tegnap, vagy tegnapelőtt óta megváltoztál...
-Ööö...Igen?- néztem rá kérdően.
-Nem viselkedésre, meg kinézetre, meg nem ilyen. Hanem valami .... A kisugárzásod.
-Hogy mi?- öcsi most megbuggyant ?
- Amikor elmegyek melletted vagy ilyesmi, akkor olyan furcsa hűvöses levegő van körülötted, meg..na. Nem tudom kifejezni. Anyáék is olyan ... Meg  az a Meyer pasas. Láttad milyen szerelésben volt?- komolyodott el  még jobban Andris.
-Hűvös levegő....Biztos kintről jöttem. Hát, biztos nem komplett az a figura.-szürcsöltem bele a meleg kakaómba.
- Nem jöttél kívülről. Most is érzem.
-Aha. Biztosan. Ha te mondod... Na én mentem.- felálltam, betoltam a székem, és feltrappoltam a szobámba. Andrisnak most valami baja van? Délben Lili elhívott, hogy menjek el vásárolni. Nem volt túl sok kedvem hozzá, de végül beadtam a derekam. Neki nem lehet nemet mondani. Össze-vissza kódorogtunk a plázában, végül Lil berángatott a Fruit ruha üzletbe. Vett magának egy tökjó szürke pulcsit. A Mekibe is bementünk. Amikor leültünk, és elkezdtünk enni, hirtelen furcsa érzésem támadt. Akaratlanul felálltam, és elindultam. Hallottam hogy Lili utánam kiállt, hogy hova megyek, én erre visszaválaszoltam, hogy mindjárt jövök. Olyan volt, mintha valami vonzana.Vagy, nem is tudom. Érdekesen láttam, amit nem tudok elmagyarázni.  Mentem. A szökőkútnál megálltam, és elmúlt az az érdekes érzés. Lassan körbenéztem. Vajon miért kerültem ide?Ahogyan körbekémleltem, rögtön kiszúrtam egy embert. Háttal ült, de rögtön felismertem. Az a Meyer akárkicsoda volt.Nem mertem odamenni. Inkább úgy döntöttem, hogy elsétálok mellette. Amikor pont mellé értem, megszólalt.
-Várj!- hátranéztem.Nem moccantam.- Szia Gigi!
-Jó napot kívánok!- köszöntem.
-Ne,ne. Ne köszönj így. Tegezz csak nyugodtan.- rázta a fejét mosolyogva.
-Öhm. rendben, köszönöm.
-A fiúk elráncigáltak ide, hogy vegyünk új cipőt nekik. Mindjárt jönnek. A szüleid gondolom már mondták, hogy szombaton költözünk. Most még albérletben vagyunk. Na, itt is jön Nicolas- mutatott a mozgólépcsőre.
-Apa, légyszi menjél Matyihoz. Valami baja van már megint.- röhögött a srác. Nem néztem rá. A cipőm orrát tanulmányoztam. Hallottam, hogy Meyer papa elmegy. Gondoltam, akkor már én is megyek. Ahogy felnéztem, egy fiúval találtam magam szemben. Körülbelül velem egyidős lehetett. Amint megláttam, hirtelen összeugrott a gyomrom, és megborzongtam. Barna haja volt, és sötétkék csillogó szeme.  Engem figyelt...és mosolygott....
-Szia! Nicolas vagyok.
-Én meg... izé... Gizella, de csak Gigi ...  csak Gigi.- fogtunk kezet, és úgy éreztem, menten összeesek...És össze is estem. Nem tudom, mennyi időt lehettem eszméletlenül, de amikor kezdtem magamhoz térni, halk hangokra lettem figyelmes.
-Meg kéne neki mondani az igazságot! Már nagy hozzá. Tudnia kell az igazságot!- jelentette ki egy komoly hang. Biztosan rólam beszélt. Na és miről kéne tudnom?
-De most nem alkalmas.
-De tudnia kell!- mondta határozottabban az előző hang. Ekkor lépéseket hallottam.
-Nicolas! Mi a jó kulát csináltál ezzel a lánnyal?- szólalt meg egy kedves lány hang, nem túl kedvesen.
-Én ugyan semmit... Csak bemutatkoztam, és kezet fogtunk. Ő meg rögtön elájult.- jelentette ki, ezek szerint Nicolas. Nem mertem kinyitni a szemem. Vajon hol lehetek, és kik vannak körülöttem?
-Hát, ez érdekes...
-Na, akkor majd máskor megtudja, most vigyük vissza a barátnőjéhez!- próbált felemelni valaki, de én úgy éreztem, muszáj  felállnom.Egy mozdulattal felugrottam, és kinyitottam  szemem.
-Bakker...-nézett rám tátott szájjal Nicolas, aki pont velem szemben állt.Körülnéztem. Nicolason kívül ott volt az apja, két nő, egy velem egyidős lány, akinek derékig érő fekete haja volt, meg még egy tetkós, muszklis férfi és egy... óriási gigantikus méretű farkas. Hogy kerül ide egy farkas? Hangsúlyozom farkas! Azt hittem mindjárt sikítok egyet. Rohadtul féltem. Nem is bírtam volna elmenekülni. Egy üres teremben voltunk.
-Halihó!- integettem zavartan.  Halihó? Ez meg hogy jött ki  számon? Nem szoktam én ám ilyeneket mondni...
-Gigi! Tudjuk, most nem értesz semmit, de egyenlőre nem mondhatunk semmit.- mondta az ismeretlen férfi.
-De igen!- háborodtam fel. Mi ez az egész? Kik ezek az emberek? Mit keresek én itt? És miért beszélek így?
-Most nem alkalmas...igazából csak annyit kell tudnod, hogy mostantól ne csodálkozz semmin, ami körülötted történik.- suttogott az egyik nő. Mi az hogy ne csodálkozzak semmin? Ezek nem komplettek... Teljesen összekavarodtam. Csak úgy ugráltak össze-vissza a gondolataim. Valami biztosan nincs rendben. Van egy olyan érzésem, hogy valami fontosat, amit muszáj lenne tudnom, eltitkolnak előlem. Nem tudom mit, de biztos valami fontosat. Aztán a Mekiben ültem Lili mellett. Valahogy odakerültem..
-Na, és akkor szerinted is ugye milyen menő dolog... És izé, szóval szerinted sem gáz akkor. Ugye?- hadarta csámcsogva megállás nélkül. Fogalmam sem volt, hogy miről dumált.
-Persze.Lili! Most haza kell mennem. Nagyon rosszul érzem magam.-álltam fel.
-Úúú. Akkor menjél. De gyógyulj meg, mert bajok lesznek.-"fenyegetett" meg, és elbúcsúztunk. Olyan hamar akartam hazaérni, mint még soha. Rohantam hazáig. Rögtön felszaladtam a szobámba, és levetettem magam az ágyamra. Most akkor mi van??? Elegem van? Kik voltak azok az emberek? Már tényleg nem bírtam tovább. Feküdtem az ágyon, és bőgtem...nagyon sokáig. Nem bírtam abbahagyni. És miért?