8. rész

Mézeskalács!(ezt most köszönésnek szántam)

Igen, nagyon szégyellem, egyre ritkábban hozom a fejezeteket. Elnézéseteket kérem. Megpróbálok rendszeresen írni. Márha a szabadidőm megengedi.  Ma nekünk lett volna suli, mivel beteg vagyok és   nem mentem, ezért volt időm megírni egy kis rövidebb részt.

november 15. szombat

 Reggel fél nyolckor keltem fel. A drága kis farkasom még ott szunyókált a kis kosarában, a szobám sarkában. Felöltöztem majd kilopóztam az ajtón. A házban nagy csönd honolt. Kimentem a kertbe. Már eléggé hideg van. Olyan igazi novemberi buggyant idő volt. A fészerben találtam egy pöttyös labdát. Milyen rég labdáztam. Fölfele dobáltam. Egyszer úgy dobtam, hogy közben felugrottam. Ugrottam, és dobtam a labdát. Felemelkedtem....Lebegtem. Közben a labda leesett. Hogy kell lemenni? Elkezdtem össze-vissza rugkapálni a levegőben. Lejutottam valahogy a földre. Begfogtam a labdát, megint fölhajítottam. Nagyon jó érzés volt. A fenti emeleti ablakban megláttam egy arcot. Na, ki az aki engem figyel. Most baromi jó. Felugrottam, és odakalimpáltam ahhoz az ablakhoz. Nicolas volt. Ott lebegtem az ablak előtt. Fenyegetően megráztam az ujjam.
-Ne nézzél!- szerintem nem hallotta. De biztos gondolta, mit akarok.. Nem biztos. Inkább otthagytam. Visszamentem labdázni. Pár perc múlva, amikor el akartam kapni a levegőben a labdát, valaki félrelökött.
-Hé! Nicolas!
-Gyere, vedd el!- és elsuhant, mint egy madár. Én meg kalimpáltam utána. Andris is megjelent. Ő is repült. Olyan jó volt. A játékunknak anya vetett véget.
-Gigi! Andris! Ni..Ni..Nicolas! Mégis hogy képzelitek?! Azonnal gyertek be!- leereszkedtünk a földre. Anya behívott minket a dolgozószobába.
-Andriskám, Nicolas! Hányszor mondtam, hogy láthatóan nappal ne repkedjetek??
-Bocsánat.-hajtotta le a fejét Nicolas.
-Most m'é'? Gigi is repült.-rántotta meg a vállát öcsi.
-András! Gigi még nincs beavatva! Neki ezt nem kellett tudnia!!
-Akkor ideje lenne, mert sok hülyeséget csinálhat, ami veszélybe sodorhat mindenkit.
-Nem! Egyenlőre nem lehet. Gigi, mostmár azt legalább tudod,  hogy repülni nappal csak láthatatlanul lehet.
-Oké.Na, én megyek.-fölmentem a szobámba. Előszedtem egy A/4-es lapot, ráírtam, hogy Szabályok.

1. Repülni nappal csak láthatatlanul lehet. [ saját megjegyzés: a villanyoszlopok felett három méterrel. Vigyázni kell, nehogy nekemjöjjön egy madár.]
2. A beavatás napján jogomban áll mindent megtudni. Az előtt csak keveset.

Felragasztottam a falra. Majd mindig bővítem. Huh. Hogy mi lesz ebből. Délután gépeztem. Mást nem nagyon csináltam. Holnap lehet, hogy megyek Julcsiékkal biciklizni.