6. rész

november 10. hétfő

Reggel jókedvvel ébredtem fel. Gyorsan rohantam a fürdőbe, hogy minden teendőmet elvégezzem Pikk-pakk kész lettem. Fogtam a tatyóm, és levonszoltam. A konyhában Andris már ott volt. Kakaós csigát evett. Anyáék elmehettek valahová.
-Szia!- köszöntem.
-Csőőő!-viccelődött öcsi.-Csigát?
-Aham.- bevágtam kettő és fél kakaós csigát, meg három pohár teát. Fél nyolckor  Nicolas és Matyi jöttek le a lépcsőn. Nicolas iszonyat jól nézett ki. A haja picit belelógott a szemébe.
-Jó reggelt!- mosolyogtak. Igen, Matyi is mosolygott.
-Heló!
-Mehetünk veletek?
-Nem. Ki vagytok tiltva.-röhögtem.
-Most megsértődtem!- "duzzogott" Nicolas, mire öcsi úgy elkezdett röhögni, hogy majdnem leesett a székről. Harmincötkor indultunk el, és hamar beértünk a Gadosba. A hideg csípte az orromat. Mindenfelől diákok szállingóztak a suliba. A kerítés után, a lépcsőknél is álltak páran. A végzősök a bicikli tároló mellett bandáztak, és nagyokat nevettek a biciklivel érkező gyerekeken, nem tudom miért.... a tizedikesek is kint csöveltek.Ahogy beléptünk az aulába, Sevecsek igazgatóasszony azonnal lekapcsolta a Meyer ikreket. Elhurcolta őket az irodájába. Andris ment a hetedikesekhez, én meg az huszonhármasba, az osztályomhoz. Csak a szokásos őrület fogadott. Alex Danit kergette az angol füzetével, és visított, mint egy vadmalac, az osztály plázacicái, Kincső, Mari és Lara selfieztek a tábla előtt. Nagyon swagok voltak :P. Lili rögtön  letámadott, és azt akarta, hogy legyek láthatatlan, és vicceljek meg valakit, de nem mentem bele. Cseniéknek nem mondtam el, és nem is fogom. Úgyse hinnék el. Ők nem voltak bent. Biztos kint nézték a focit. Becsöngettek. Lassan mindenki bebotorkált a terembe. Látszólag senkit nem érdekelt a csengettyűszó. Ó, most milyen menő kifejezést használtam!  Én azért a biztonság kedvéért leültem a helyemre. Patai tanárnő be is jött. Lepakolta a cuccait a tanári asztalra, és beállt a tábla elé. Ordibált, hogy 'Be quiet please'. Hosszú melírozott haját ide-oda dobálta, óriás fogpiszkáló lábai toporgott és fenyegetően mutogatott. Úgy nézett ki, mint egy puffogó fogpálcikás edény.Végül mikor kinyitotta a magatartás füzetett, rácsapott az asztalra, és meglengette a plafonon, mindenki befogta. Elkezdődött az óra. Szenvedő szerkezetet vettük. Nem nagyon bírtam  figyelni. Az ajtót szugeráltam, hogy mikor jönnek a fiúk, de nem jöttek. Iszonyú lassan telt el az idő. Már azon gondolkoztam, hogy kikéreckedet wc-re, majd láthatatlanul megkeresem a fiúkat, de nem tettem meg. Kibírom. Szünetben sem láttam őket. Lili felajánlotta, hogy kölcsönadja a távcsövét. Még csak az kéne. Miket hord ez magával a suliba...Ennyit dumálnának a dirinénivel?  Matekon sem figyeltem pedig kellett volna. Így is sík hülye vagyok matekból. Majd megkérem Julcsit, hogy korrepetáljon. Ő a legjobb matekos az évfolyamban. A tanár meg is kérdezte, hogy várok-e valakit.  Kajaszünetben lementünk Lilivel a büfébe. Vettem egy melegszenyát. Nem nagyon ízlett. A pulykás szendvics sokkal jobb.Fizika óra közepén  végre nyílt az ajtó, és belépett rajta az ofő, mögötte Nicolasék.
-Elnézést a zavarásért tanárnő! Hoztam a két új diákot. Papírmunkákat kellett elvégeznünk. Na, én megyek is, fiúk.- motyogta az ofő, és kihúzta gyorsan a csíkot. Laráék rögtön összesúgtak, amint a srácok beléptek.
-Üdvözöllek titeket. Hova szeretnétek ülni?-mosolygott rájuk a tanárnő. Nicolas mellém ült le, mert mellettem nem ült senki. Eredetileg Lilivel voltunk egy padban, de a beszédességünk miatt szét lettünk ültetve. Matyi egyedül ült le hátra, de a tanárnő beültette Lili mellé. Nicolas tök sokat tudott, és majdnem folyamatosan jelentkezett. Szünetben körülállták a lányok, és elkezdték kérdezgetni. Ott nyávogtak körülötte. Nicolas egy percig bírta, válaszolgatott egyszavas mondatokkal, utána felállt, és kihívott az udvarra. A pláza cicák úgy bámultak utánunk. Nagyon idegesítő volt. Éreztem, hogy a pillantásukkal mindjárt keresztüldöfnek.
-Ezek normálisak?- kérdezte.
-A lányok?
-Aha...
-Én mondtam, hogy készülj fel.-mosolyodtam el.
-Hát, én nem így értelmeztem.
-Szerencsére engem nem tartottak annyira nagy jampinak.- mondta Matyi.
-Ne örülj sokáig. Úgy rád fognak szállni a csajok. Ezek ilyenek.
-Oké.-bólintott Matyi, akit eddig nem sokat hallottam beszélni. Ofő óra tökjól telt el. Sokat beszélgettünk. És már tervezgetjük, hogy decemberben elmegyünk valahova az osztállyal. Sokan állatkertbe akartak menni. Véglegesen osztálybuliban egyeztünk meg, ami december 10-én lesz. Táncolni fogunk, meg ilyenek. Na meg persze a névnaposokat és a születésnaposokat felköszöntjük. Óra végén kihúztuk, hogy ki kinek fog ajándékot készíteni. Mindenki nagyon izgatott volt. Én Alexot húztam ki. Már most el kell kezdenem gondolkodni, hogy mit adjak neki. Komolyan mondom, veszek neki egy törpemalacot.Az ötödik óránk tesi volt a tesiöltözőben odajott hozzám Kincső.
-Figy!
-Igen?
-Te ismered az ikreket?
-Igen, nálunk laknak.
-Aha. És jártok?
-Mi?-néztem rá értetlenül.
-Jártok?- ismételte meg.
-Kivel?
-Nicolassal?
-Nem.
-Oké.- utána vihogva elment. Na, ebből mi lesz? Tuti ráhajt akkor Nicolasra. Tesiórán jól meg lettünk szívatva, bár, én nem fáradtam ki annyira. Lili alig élt. Azzal kezdtük, hogy mi, lányok három kilós medicinlabdával fel- le szaladgáltunk a lépcsőn tíz percig. Ez még nem volt annyira vészes. Jó nagy rész sétáltunk, de azért a legalján, és a legtetején kapkodtuk rendesen a lábunkat.A fiúk addig öt kilóssal futottak körbe-körbe a teremben. Majd fordítva. A maradék időben erősítő gyakorlatokat végeztünk. Ezen értem azt, hogy ugrálni kellett a labdával, négy ütemű fekvőtámaszt csinálni, nyújtogatni a kezed, meg ilyesmik. Szerencsére mindenki rendesen dolgozott. Enek eredményeként remélem kövi órán lazulós vagy focis óra lesz. Suli után egyedül mentem haza, mert Andrist nem találtam, Meyeréknek meg felzárkóztatóra kellett menniük, hogy felmérjék a tudásukat. Baromi jó volt sétálni. Úgy fújt a szél, nem hátulról, szemből. Két lépés előre, egy hátra. Ahogy hazaértem, rögtön mentem kajolni. Már eléggé éhes voltam. Anyáék még mindig nem voltak otthon. Ma nem is találkoztam velük. Az asztalon ott volt a leves, meg a második is. Gyorsan felfaltam, majd megírtam a leckém, hogy később ne kelljen vele bajlódnom. A matekot nem nagyon, sőt egyáltalán nem értettem, így Julcsi segítségével skypeon oldottam meg. Miután elkészültem, kicsit láthatatlankodtam. Körbejártam az egész kastélyt. Persze a harmadikon nem időztem sokat, így is majdnem nekimentem Attilának. A földszinten a folyosó végén találtam egy ajtót. Erre nem szoktam járni. Kinyitottam. Dohos, könyvszag ütötte meg az orromat. Bejjebb léptem. Fölnéztem. Egészen a plafonig telis tele volt minden könyvvel, három galéria egymás fölött, amit lépcsővel lehet megközelíteni. A plafonon tetőablak volt. Villanykapcsolót nem találtam, de nem is volt rá nagy szükség, hisz a tetőablakon besütött a nap. Fogtam magam, és felsétáltam az első ilyen galériaszerűségre. Csak úgy találomra kihúztam egy könyvet.  Barna, kopottas birítója volt, elején egy farkasfejjel. A címéből egy szó már le volt kopva, így csak annyit tudtam elolvasni, hogy  giek. Az első lapon viszont ott volt a teljes cím. A Régiek. Na, régiek!!! Lehet, hogy most megtudom, hogy mit zagyvált össze Nicolas. Belelapoztam a könyvbe, de egyetlenegy betűt sem láttam. De tényleg! A könyv tele volt csupa üres lappal. Mivel nem tudtam vele mit kezdeni, visszaraktam a helyére. De legalább már tudom, hogy van ilyen könyvünk is. Kihúztam egy másik könyvet is. Azzal is ugyanezvolt. Mármint egy betűse sehol. Megnéztem még több könyvet, de azokkal is ugyanez volt. Mivel már kicsit hiszek az ilyen...izé... "csodákban" lehet, hogy vannak benne betűk, és el lehet olvasni, csak nekem nem. MIntha a könyvek is titkolnának előlem valamit. Hát, baromi jó. Miután jó alaposan körülnéztem, visszamentem a szobámba, és visszaváltoztam láthatóvá. Andrisék háromkor jöttek haza. Jó nagy zajt csaptak. A délután folyamán mást nem csináltam, csak elmondtam neki a könyves cuccot. Rögtön elkezdett kutatgatni a neten, és adott egy csomó tippet (amik persze hülyeségek) , hogy csiribá-meg csiribú. Este nagyon fáradt voltam. Hamar lefeküdtem. Éjjeli egy óra körül arra ébredtem, hogy valaki kapargássza az ajtóm. Nagyon megijedtem, de azért odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam. Azt hittem, hogy a fiúk közül valamelyik szórakozik, de nem. Semelyikük nem volt ott. Helyettük egy rettentően édes, iciri-piciri kis farkaskölyök volt. Először kicsit tartottam tőle, hátha vad, meg ilyenek, de amikor felemeltem, és beraktam a fotelomba, megnyalta a kezem. Nagyon aranyos volt. Világosszürke szőre volt, és mélykék csillogó szeme. Éhesnek látszott. Kilopakodtam a hűtőhöz, és csórtam egy darabka kolbászt. Rögtön fölfalta. Még egy darabig simogattam, ameddig le nem hunyta a szemét, aztán visszafeküdtem az ágyamba. Nem tudom, hogy került ide egy kölyökfarkas, de én befogadom, és gondoskodom róla. Holnap remélem kibirja, ameddig suliban leszek.