5. rész

november 9. vasárnap

Amikor kinyitottam a szemem, és felültem, nagyon szédültem. Olyan volt, amikor csukott szemmel hintázok, és bepörgök. Amikor már öt perce kóvályogtam a szobámban, akkor már elmúlt minden rossz érzés. Kicsit jobb kedvre derített az ablakomon besütő meleg napsugár. Reggeliztem, utána pedig a nappaliban tv-ztem. Ott ültem a fotelomban, a takarómat szorongatva, mint egy ovis, amikor Nicolas lejött a lépcsőn. Látta, hogy be van kapcsolva a tv. Odament, és kikapcsolta.
-Hé!-szóltam rá. Nicolas körbenézett, de úgy csinált mintha nem látna.
-Légyszi visszakapcsolod a tv-t?-egy perc múlva megint megkérdeztem, de semmi. Nicolas ott fogta a kezében a távirányítót. Begurultam.
-Nicolas! Kapcsold már vissza a tv-t!-csaptam rá a takarómmal a hátára.
-Gigi?- fordult meg, de még mindig olyan érdekes arckifejezése volt.
-Mi az vak vagy?
-Nem, de hol vagy?-nézett körül.
-Itt.-böktem meg a vállát.
-Menj oda a tükörhöz, és nézz bele.- parancsolt rám. Odatotyogtam a tükörhöz. Belenéztem. Nem láttam semmit. Nem láttam magamat! Értitek? Eltűntem, mint kiskettyó az örvényben!
-Hol vagyok?-kérdeztem. Igen, ez most rohadtul hülyén hangzik, de tényleg nem láttam magamat.
-Nem látod magad?-kérdezte a fiú.
-Nem.-ráztam meg a láthatatlan fejemet.
-Ez az!-ordított fel Nicolas, mint valami őrült.
-Most minek örülsz? Hogy eltűntem?
-Tapsolj egyet!
-Mi?
-Tapsolj!-tapsoltam. Közben a tükört néztem. Amikor elhangzott a taps, lassan kirajzolódott az alakom. Te jó ég!
-Igen. Ez az első lépés.-bólogatott.
-Milyen lépés?- folyt végig egy könnycsepp az arcomon. Olyan hihetetlen. Biztos egy álom, vagy ami rosszabb halucincálok.
-A lépés. Az első megkönnyebbülés. Attól tartottunk, hogy ez nem következik be. Holnap pedig már iskola. És, hogyha ott történik ez veled először, az botrány lett volna. Képzelheted, hogy megrémült volna mindenki, ha egyszer csak eltűnsz... Most már tudod szabályozni, hogy mikor leszel láthatatlan, és látható. Csak egyet kell tapsolnod. De ezzel nem szabad visszaélned. Hülyéskedhetsz, meg minden, de ne vidd túlzásba. Kicsit megárt az egészségednek.-röhögött.
-De..de hogy lehetek láthatatlan? Ilyen csak a mesékben létezik. Ez hülyeség. Halucincálok?- ráztam meg a fejem.
-Mi? Ja, hogy hallucinálsz? Nem, sajnos nem. A régiek különleges képességeit páran még örökölhetik, és te ezek közé tartozol. Már mondtuk neked, hogy ne csodálkozz semmin.- nyújtott felém egy papírzsepit.
-Okés. De akkor most hogy is van ez?-sóhajtottam.
-Sajnos a törvényünk tiltja, hogy többet mondjak...Én vagyok a te őrangyalkád.
-Ez most komoly?
-Nem... ez most tényleg vicc volt..Mármint az őrangyalka.
-Haha.-motyogtam.Még egy párszor kipróbáltam, és tényleg láthatatlan lettem. Hihetetlen, de igaz. Lilit felhívtam, és elújságoltam neki mindent. Ő első hallásra elhitte. Ő ilyen. Ha azt mondanám, hogy kaptam egy unikornist, és itt szaladgál a kertben, ő rögtön iderohanna megnézni... Bár, ezzel se vicceljünk...mostmár. Délután már nem találkoztam Nicolassal, csak egyszer botlottam bele Matyiba. Ahoz képest,hogy ikrek, nagyon is meg lehet őket különböztetni. Egyáltalán nem egyformák. Míg az egyikük sokat tud beszélni, közvetlenebb, ahoz képest a másikuk egy kuka. Még megírtam az összes házimat, bepakoltam a táskámba. Miért ilyen rövid az őszi szünet?  Rövid volt, de élménydús. Ezek a napok alatt annyi minden történt velem, mint még soha. Ez az egész furcsaság is az őszi szünetben kezdődött.  Azért kíváncsi vagyok, milyen lesz holnap a suli. Este még beszéltem a lányokkal.

<Lillo>: Mizu te láthatatlan :D?
<Gigsi>: Semmi. Úgy megijesztettem Andrist. Jött ki a fürdőből, és majdnem pofára esett, amikor tök mély hangon megszólítottam, persze, közben láthatatlan voltam.
<Lillo>: :D Elképzeltem. Nicolassal mi van ;-) ?
<Gigsi>: Semmi, és nekem ne kacsintgassál itt.
<Lillo>: Jóvanna. De akkor te meg ne mondjál nekem olyanokat, h jaj de cuki, meg ilyenek. Okés?
<Gigsi>: Nem is mondtam ilyeneket.
<Lillo>: Habi, habi. Én is ezt mondanám.
<Gigsi>: Lili! Ájjá le!
<Lillo>: Ülök.
<Gigsi>:Lili...
<Lillo>:Oké, oké. Úgyis tudom, amit sejtek.
<Gigsi>: Örülök neki...
<Lillo>: Na, mennem kell, mert a nővérem páros lábbal kirúg az ablakon, ha nem engedem ide. Holnap suliban.
<Gigsi>: Oké:D Szia:*
<Lillo>: :*
 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
<Cseni>: Vagy?
<Gigsi>:Jávó :D!
<Cseni>: Hogy vagy?
<Gigsi>:Jól...
<Cseni>: Megvan még a lufid?
<Gigsi>: Nem... öcsi kipukkasztotta.
<Cseni>: :/ szegíny lufcsi.
<Gigsi>: :D
<Cseni>: Nem vicces. Holnapra van valamiből lecke?
<Gigsi>: Aha, angolból háromoldalas fogalmazás.
<Cseni>: What? Zúzok akkor leckét írni. Nem akarok beírást. Ez lenne már a negyedik. Anyám kiakadna.
<Gigsi>:Menjél :!
<Cseni>: Szia :)!
<Gigsi>: Szia!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

<Gigsi>: Szia Julcsi! Vagy?
<Julcsi>: Most nem érek rá.. Angolt írom.
<Gigsi>: Csenivel most közöltem. Ő is lenyót ír. :D
<Julcsi>: :D holnap tali.
<Gigsi>: Szia.

Kilenckor feküdtem le. Véleményem, a mai napról:
1. Még mindig nem értek semmit, és ha ez így halad, nem is fogok érteni semmit.
2.Először nem hittem el, de most már elhiszem, hogy láthatatlanná tudok válni. Nem is olyan rossz :).
3. Nem tudom, kik azok a régiek, akikhez én tartozom, de úgy érzem, hogy meg fogom tudni.