7. rész

november 14. péntek

Az elmúlt napokban nem történt velem semmi, és nem is tudtam meg többet, mint amennyit a hét elején tudtam. Lili próbált keresgélni, de neki sem sikerült találni bármi információt. Cseni egyre idegesítőbb. Az még oké, hogy kicsit olyan, mint Lili (igen, ugyanolyan agy károsult.) de ez már szerintem túlzás. Olyan szintű feltűnési viszketegsége (vagy mit szoktak olyankor mondani) van, hogy az már fáj. Folyton ott rángatja magát, meg picsog mint a Kincsőék. Matyi már egyre többet beszél, kezd feloldódni. Nicolas? Nos, Nicolas nem változott semmit. Tök kedves, meg minden, segít stb. ,de még mindig nem képes semmit sem mondani, merthogy a törvény tiltja. Milyen törvény? Tegnap megemlítettem neki, a könyves izét, hogy megtaláltam azt a könyvtárat, és nem láttam egy betűt sem. Na, ezen jót röhögött..én nem röhögtem. Ezt mondta: " Mondtam, hogy majd mindent a maga idejében megtudhatsz. Addig pedig rohadtul  fölösleges turkálnod a kastély titkaiban, Lilivel keresned a neten, nem fogsz jutni semmire! Már, bocs, de néha vicces látványt nyújtasz ahogyan tombolsz, hogy tudni akarsz mindent, de számomra sokszor elszomorító, hogy ennyire nemvagy képes felfogni, hogy mindent a maga ideében. És most tudom, hogy úristen de megbántottalak, és ott fogsz bőgni Lilinek, de ezt már el kellett mondanom neked. Tudd, nem akartalak bántani". Nagyjából ennyi. Igen, megsértődtem, igen, beszéltem Lilivel, de mindez öt percig tartott. Hangsúlyozom, öt percig! Lili segített ezeknek a mondatoknak a tartalmát eljuttatni az agyamig. Igen, tombolok, hogy nem tudok semmit. Én igenis fel vagyok háborodva. Jó, jó.. biztos minden ember nagyon nyugodt lenne, ülne a kandalló mellett kavargatná  a kakaóját, közben nyugodtan nézne ki az ablakon, a szakadó esőt bámúlva, tele életörömmel, boldogsággal, hog yő majd valamikor messzi-messzi időben megtudja, hogy ki valójában, miért,  és mi a feladata, ki a családja valójában. Na persze! Végül lenyugodtam. De csak látszólag. Igen, voltak nyilvános kitöréseim (amik nagyon cikisek voltak) amik mostmár nem lesznek. Megpróbálok normálisan viselkedni, nem úgy mint egy idegbeteg, de attólmég figyelni fogok mindent. Mindent, ami körülöttem történik. Azzal is juthatok talán valamivel előbbre. Nem is meséltem még a farkasomról. Sherylnek neveztem el. Nagyon édi. Nagyon keveset eszik, de jó húsban van. Sokat játszok vele. Suli után, mikor jövök haza, már ott vár a kapuban. Anyáéknak is megmutattam. Minden kifogás nélkül beleegyeztek, hogy velem maradhasson. Lili Szerdán átjött, és majdnem szétdögönyözte. Nicolas semmi véleményt nem mutatott. Andris nagyon örült neki.
   Ma reggel Sheryl ébresztett. Belehörgött a fülembe. Na én úgy megijedtem. Szerencsére nem volt semmi baja, csak hülyéskedett. Farkas-hülyéskedett. Blah. Tiszta nyál lett a fülem.
-Sheryl!- parancsoltam rá. Rögtön abbahagyta. Zúztam is a fürdőbe. Ma a szokásosnál is hamarabb elkészültem. Andriska negyed nyolckor jött le a konyhába. Az ikrekkel nem találkoztam. Egyedül mentem a suliba, most kivételesen bicajjal. Félre odaértem. Lili rögtön letámadott, hogy mik az új fejlemények, de sokkal nem tudtam szolgálni. Nem is beszélgettünk sokat, mert mindketten földrajzra tanultunk. Az osztálytársak ahogyan megérkeztek, és meglátták, hogy tanulunk, rögtön kérdezgették, hogy dogát írunk. Attól, hogy ketten tanulunk, attól még miért kéne dogát írnunk? Nem is írtunk. Vettük tovább Európát. Ja, és Nicolasék nem jöttek suliba. Második órában, irodalmon csak a szokásos volt. Az a pár ember beszélgetett Ady verseiről a tanárnővel, oszt ennyi. Kajaszünetben kaptunk iskolatejet. Lilivel Csenit cikiztük. Hát, én mondtam neki valamit, mire átnyúlt Lili előtt, és rácsapott a combomra. Ez még nem is lenne nagy baj, csakhogy én a kezemben fogtam a tejes poharat Úgy megijdtem, hogy magamra berítottam az egészet. A pulcsim is és a gatyám is csupa tejes lett. Csenge pedig úgy elkezdett röhögni, hogy leesett a székről. Persze Julcsi és Lili sem néztek minket csöndben. Szerencsére a többiek nagyon el voltak foglalva, és nem vettek észre semmit. A padlóra is csöpögött tej. Feltöröltem zsepivel. A pulcsimat levettem. A gatyámat viszont nem tudtam átcserélni. Amikor mentem, hogy kidobjam a műanyag poharat, majdnem pofára estem, meg amikor ültem le a székre, a szék mellé huppantam le. Mondhatom, nagyon kellemes volt. Törin a kabátomat magamra terítettem, hogy ne látszódjon a tejfoltos gatyóm. Tesin most focizhattunk a másik osztállyal. Engem "teljesen véletlenül " gigáncsolt a csapattársam, Mari. De visszaütött a bosszú, mégha nem rajtam keresztül is, mert egy perc múlva Julcsi hasba rúgta...  természetesen labdával. Bioszon a cigizésről meg ilyen dolgokról beszélgettünk, mert Erika lebukott a cigizéssel. Lehet, hogy igazgatóit is fog kapni. Hazafele menet belebotlottam öcsi haverjába, Vincébe.
-Szia Vince!
-Csá! Andris harmadik órában rosszul lett, és hazament.
-Komolyan? Ez most olyan szimulálásos, vagy pedig tényleg rosszul volt?- gyanakodtam.
-Hát...Neked elmondhatom, mert a nővére vagy, és elég jóba vagytok. Direkt ment haza. Azt mondta nekem, hogy halaszthatatlan ügye van.
-Halaszthatatlan ügy?- csodálkoztam.
-Aha. Na én mentem, majd mond meg neki, hogy hívjon fel.
-Oké, szia.- hát, miért is ment haza? Otthon anya és apa a konyhában voltak. Apa palacsintát próbált sütni, anya meg gyümölcssalátát készített. Andris is megjelent, és rögtön felráncigált a szobájába.
- Mi van már?
- Rájöttem!- jelentette ki büszkén.
-Aha.. és mi van meg?
-Figyelj! Beszéltem Clara nénivel. Bocsánat, Clarával. Elmondtam neki mindent, amit te nekem mondtál.
-De miért?- dühödtem fel.
-Csak. Szóval. Elmondtam mindent. Erre ő kicsit csodálkozott, majd elnevette magát. Azt mondta, Nicolas mindent túlságosan is túlzásba visz. Szabad ebből az egészből tudnod valamit. Nem kell a beavatásodig értetlenül ülnöd..
-Várj! Beavatás?
-Aha, amikor kapsz a nyakadra egy.... egy tetkót. Egy farkasos tetkót.
-Mi?
-Egy ilyet.- mondta andris és megmutatta a tarkóját. Ott volt rajta egy farkasfej. Hogy mi? Andris már be van avatva? A kis sunyi!
-Ige, én is be vagyok avatva. Tudok is mindenről.
-De mióta?
-Öt évesen lettem beavatva. Nicolas is be van. Matyi nincs, és őt nem biztos, hogy be is lehet, de ez ,most nem lényeges. Jelenleg úgy döntöttem, hogy átveszem egy időre  Nicolas helyét. Mert ő lenne a segítőt.
-Aha.
-Annyit lehet tudnod, hogy tudsz láthatatlan lenni, meg repülni. Repülni úgy tudsz, hogy felugrasz simán a levegőbe, és ennyi. A láthatatlanost már tudtad, és nem is értem, hogy jöttél rá. Na mindegy. Egy idő után majd át tudsz meni valahova máshova is. Előtte a könyvek betűi is láthatóvá válnak, ha már elég tapasztalt vagy.Remélem fel bírod dolgozni. Kisgyerekkorban ez nem furcsa. Nekem sem volt nehéz. Egy kisgyerek még hisz a mesékben, de egy ilyen idős már nem biztos.
-Hát.. én már nem csodálkozok semmin. Ja, amúgy Lili hisz az ilyen dolgokban.Ennyit akartál mondani?
-Ja.
-Köszi. Sokkal többet nem tudok, de már nem fogok beleszólni az idők járásába. Majd mindent a maga idejében.-öleltem meg.
-Gigi!
 -Jólvan, na. Vince mondta, hogy hívd fel. Miért is jöttél el a suliból?
-Felhívom. Csak.- ennyi volt a volt a beszélgetésünk. Bementem a szobámba. Megírtam a leckéket. Holnap nincs suli. Ez az! Sheryllel is játszottam. Lilinek elmondtam mindent, aztán mentem aludni.